Boldog mosolynapot mindenkinek!c:
*Anna szemszöge*
Egy kis gördeszkázás után oda értünk Rékáékhoz.
- Sziasztok.- köszöntem Zsuzsinak, és Gábornak.
- Sziasztok. Ha érdekel a többiek a kertben vannak. - szólt Zsuzsi
Réka kiment a kertbe én elfoglaltam a szokásos "szobám".
Leültem az ágyra és elfogott a sírás. 5 perccel később valaki kopogott.
- Gyere. - szóltam.
- Csak én vagyok. Ugye nem küldesz ki? - kérdezte Oli.
Hát legszívesebben nyakába ugrottam volna, hogy keresett, de nem lehet.
- Nem, gyere ülj le.-engedtem be.
- Jó, csak tudod a múltkoriért hittem azt. - ült le az ágy szélére. - Te sírsz? - vette észre a könnycseppeimet.
- Nem, nem dehogyis. - próbáltam nem a szemébe nézni.
- De. Anna látom. Mi a baj? - kérdezett.
- Oli majd pont neked fogom elmondani, mikor te egyáltalán nem vagy rá kíváncsi. - néztem rá.
- Anna, kérlek! - kérlelt tovább.
Nem válaszoltam csak sírtam. Oli hátulról megölelt. Szívem elkezdett hevesebben dobogni. Olyan jó érzés volt beszívni az illatát. Annyira jó volt érezni a közelségét.
- Gyere menjünk el sétálni. Közben, ha akarod elmondod mi a baj. - biztatott Oli. Gyors kisurrantunk az ajtón mert, ha meglátnak a többiek egyből kombinálnának...
1 órás csendes séta után a szőkeség hozzám szólt.
- Elmondod mi a baj? - kérdezte.
- Aggódok. - nyögtem ki
- Tesód miatt? Ne aggódj, minden rendben lesz. Gyere menjünk haza - karolt át. Igazából nem ez a bajom. Még én magam sem tudom, hogy mi az. Besurrantunk a házba, "jó éjszakát" kívántunk egymásnak majd elmentem fürödni, aztán gyors behuppantam az ágyba. Benyomtam a tévét, mert képtelen voltam elaludni.
/kedd reggel/
Reggel 8-kor arra keltem hogy kialudtam magam. Borzalmasat álmodtam. Picivel kapcsolatban. Gyors felkaptam egy szettet,és írtam egy levelet a többieknek .
Sziasztok, elmentem a kórházba.
Puszillak titeket.
Anna xx
Csendben kimentem a lakásból. Hívtam egy taxit és a kórházhoz siettem. Beértem a kórházba és felszaladtam a lépcsőn egyenesen Apáékhoz. Nyitottam volna ki az ajtót mikor egy nővér jött ki.
- Hölgyem! Maga mi járatban ilyen korán?- szegezte rám a tekintetét.
- Édesanyámhoz jöttem. - válaszoltam.
- Ebben a szobában van? - kérdezte.
- Igen. - bólintottam.
- Gyere - kísért be. Ez furcsa volt...Apa és Anya is pont fent voltak.
- Szia Kicsim! Hát te ilyen korán? - nézett nagyot Anya.
- Igen. Rosszat álmodtam. - biggyesztettem le a szám.
- Kértek kávét? - pattant fel Apa az ágyról.
- Én egy forrócsokit. - szóltam utána.
Apa kiment és kettesben maradtunk Anyával.
- Hogy van a pici? - simogattam meg a hasát.
- Az orvos azt mondta jól. - mosolygott.
- Értem. - mosolyogtam vissza.
- Kicsim.. - megszorította a kezem.
- Anya jól vagy? - kérdeztem.
Fogta a hasát.
- Orvost!!! - ordítottam ki az ajtón. Jöttek a nővérek az orvossal. Anyát fogták és egyből tolták be a szülész szobába. Anya csak megszorította a kezem, én megpusziltam a homlokát.
- Kérem!- szólt rám a nővér. Igen tudtam el kell köszönnöm. Már csak azt láttam hogy liftbe beszálltak. Apa sehol nem volt.
- Kicsim, Anya? Hol van? - jelent meg.
- Most..vitték...be..szülni..siess - nyögtem ki könnyek közt.
Apa olyan ideges volt csak futott fel a lépcsőn a liftet meg se várta. Leültem és csak sírtam. Rékának írtam egy üzenetet.
Feladó: Anna
Gyere a kórházba!!!
Körülbelül 20 perc múlva megjelent Réka Olival. Olival? Ő mit keres itt?
- Réka - öleltem meg szorosan.
- Úristen, jól vagy mi a baj? - fogta meg a kezem.
- Anyát bevitték - potyogtak a könnyeim. Réka nagyon jó barátnő, nem mondott semmit csak megölelt.
- Anna nem is mondtad, hogy kisfiú lesz vagy kislány? - kérdezte Réka
- Kislány. Udvarhelyi Laura - húztam fél mosolyra a szám.
Alig 1 órás várakozás után megjelent az orvos.
- Üdvözlöm! Örömmel közlöm, hogy megszületett a húga. - mondta ki az orvos. ÚRISTEN, KISHÚGOM SZÜLETETT!!! EL SEM HISZEM. Boldogan borultam Réka nyakába. Felfoghatatlan érzés. Megláttam Apát, s odafutottam hozzá.
- Apaaaaaa megszületett a második kislányod. Hol van Húgi és Anya? - öleltem meg.
- Igen, te meg nővér. Nem sokára jön egy nővérke és megmondja. - puszilt meg.
5 perc múlva meg is jelent a nővérke. Elmondtam neki, hogy megszeretném nézni a kishúgom és Anyát. Megmutatta, hogy melyik ajtó és benyitottam.
- Úristen, jól vagytok? - futottam oda hozzájuk.
- Igen, nézd milyen aranyos - fordította a picit felém. Istenem milyen édes kishúgom van és milyen gyönyörű.
- Megfoghatom? - kérdeztem Anyától.
- Sajnos nem, az orvos nem engedi. - mondta szomorúan. Leültem Anya mellé és megsimítottam kicsi Lau fejét. Olyan cuki volt ahogy megfogta a kezem.
Kb. 20 percig lehettem bent és jött is a nővérke, hogy letelt az idő. Ki kellett mennem, mert Laurát vizsgálták. Mikor vissza mentem Rékához már Szikiék is ott voltak.
- Gratulálunk! - mondták ki egyszerre.
-Köszönöm, el se tudjátok képzelni milyen édes és gyönyörű. -"dicsekedtem".
- Anna figyelj nem rég hívott Szikora Robi és Alföldi Robi, hogy mikor megyünk, mert próbálni kellene a hétvégére. - közölte Bence.
- Jó értem. Felhívom Apát, hogy hol van és megbeszélem vele. -mosolyogtam.
- Ha most nem haragszol ránk mi vissza megyünk hozzánk - mondta Sziki.
- Jó persze menjetek és köszönöm, hogy eljöttek még egyszer. -köszöntem el tőlük.
