14.fejezet: A randi

*Anna szemszöge*
Telefonom hangos pittyegésére keltem fel. Kikecmeregtem az ágyból és megnéztem.

Feladó: Apa

Szia Kincsem! Mizujs veled? Majd hívj, ha tudsz.

Puszi: Apa, kicsi Lau, Anya xx 

Uh, de régen hívtam őket. Gyors tárcsáztam is.

- Szia Apu! Bocsi, hogy ilyen soká hívlak titeket, szeretlek titeket! Rengeteg próbám van. Remélem nem haragszotok. - hadartam el egy szuszra.

- Semmi baj! Szurkolunk neked! - nevetett. 

- Laura? - kérdeztem.

- Jól van, most épp eszik. Sok sikert! Leteszem, mert mennem kell. Jó légy, puszilunk! - köszönt el.

- Ti is! Én is titeket! -  Megbontottam a vonalat. Kimentem a konyhába, ahol Titi szorgoskodott.

- Jó reggelt! Olivér keresett. - köszöntött.

- Neked is! Ilyen korán? - ültem le a székre.

- Nusi 1 óra lesz! - röhögött.

- Hupsz! Nem szóltam. Mit mondott? - érdeklődtem.

- Hogy este 7-re jön érted. - kacsintott.

- Oh, értem. - pirultam el. - Másik Lili? - kérdeztem.

- Elment a szüleihez. Puszil. - mosolygott.

- Ráfért már egy kis pihenés. Mit csinálsz? - pattantam fel a székről.

- Én is gondolkoztam rajta. Kérdésedre válaszolva egy kis kaját főzök. - kavarta meg a húst.

- Oké! - indultam felöltözni. Egy egyszerű szettet vettem fel. Este úgyis átöltözöm a randira. Hajam konytba fogtam. Kimentem újból a konyhába megnézni Titi hol jár a főzésben.

- Figyelj Nusi, ha nem haragszol akkor most elmennék a szüleimhez. Majd írok vagy hívlak, hogy mikor jövök. - hozta ki a táskáját.

- Oké! Nyugodtan menjél. Mikor indulsz? - húztam mosolyra a szám.

- Most. - ölelt meg.

- Rendben! Jó legyél. - nyomtam puszit az arcára.

- Jól sikerüljön a randi. - kacsintott s becsukta az ajtót.

Tárcsáztam Rékát, de nem vette fel. Hívtam a fiúkat, de egyikük se vette fel. Miután abbahagytam a hívogatásokat, sms-em érkezett.

Feladó: Réka

Ne aggódj nincs semmi baj! Este megtudod. Puszi xx

Aha most már mindent értek. Ja, nem. 
Mivel ma nem kell bemenni próbálni, ezért úgy gondoltam, hogy egész nap lustálkodok. Miközben a Lili által készített gyrost ettem a Youtube-n kerestem zenét, amit előadhatnék szombat este.

*Réka szemszöge*
Olivér megkért, hogy segítsek neki filmet választani, mert moziba szeretné vinni Annát, és nem tudja melyik filmre vigye. Kábé úgy mondtam igent, mintha a fogamat húznák. A lépcsőn majdnem elestem úgy szaladtam. Miért nem lehetett egy liftet beszerelni? Nagyon nagy kérés lenne? Sokkal egyszerűbb lenne... Félóra zötykölődés után megérkeztem a Corvin-negyedbe. Két hosszú csengetés és jópár kopogás után Olivér felfogta, hogy itt vagyok.
- Szia, Réka. - mosolygott.
- Megsüketültél vagy mi? - köszöntöttem. Mindjárt 2 óra, neki meg most jut eszébe felhívni. Férfiak...
- Bal lábbal szálltál le a seprűről? - Majdnem megsértődtem, majdnem. Betessékelt majd miután hozott mindkettőnknek egy pohár narancslevet, leültünk a kanapéra és a gépére szegeztük tekintetünket. Már háromnegyed órája néztük az előzeteseket.
- Mit szólsz ehhez? - kérdeztem egy filmre mutatva.
- Nézzük meg az előzetest. - javasolta.
- Ez jó lesz! - mosolyogtam. Az Időről időre filmet választottuk.
- Remélem Annának is tetszeni fog. - állt fel a kanapéról.
- Segítsek még valamiben? - álltam fel én is.
- Nem kell, köszi. - mosolygott.
- Akkor megyek meglesem a barátnőmet. El ne rontsd! - mutattam rá, és kiléptem az ajtón.
Odaértem barátnőm ajtaja elé és becsöngettem. Kinyitotta, s meglepetten nézett.
- Hát te? - nézett rám.
- Neked is szia Nusi. Segítek elkészülni. Mit szólsz? - tártam szét a karom.
- Jujj köszii. - ugrott a nyakamba.
- Beengedsz? - kérdeztem.
- Persze. - mosolygott.
- Na, hol is kezdjük? - dőltem le a kanapéra.
- Apropó..te honnan  tudod, hogy hova megyek és mikor, úgy hogy még nem is meséltem? - tette csípőre a kezét.
- Ó, hát én tudtam róla. - vigyorogtam.
- MI???? Oli mondta neked? - csodálkozott.
- Olivérnek még segítettem is megszervezni. - léptem elé.
- Tényleg? Az igen.
- Hagyjuk ezt a témát. Mikor kezdesz készülődni? - kíváncsiskodtam.
- Ö..nem tudom 7-kor jön Oli, szóval ilyen háromnegyed hat, hat óra. Most viszont  fél 4 van.
- Gyere nézzünk ruhát. - húztam a szekrényhez.
Rengeteg ruhát felpróbált, de egy virágos ruha lett a megfelelő. Rápillantottunk az órára, ami fél ötöt mutatott. El is kezdtünk készülődni. Anna elment fürödni majd felöltözött. Szépen kivasaltam neki a haját, kisminkeltem.
- Megnézhetem magam? - kérdezte már tizedjére.
- Még várj egy kicsit. - megigazítottam a ruháját és a tükör elé vezettem. 2 percig állt döbbenten. Még pislogni se pislogott.
- Azta!
- Nagyon szép lettél Nusim. - dicsértem meg.
- Ajj..Rékus nem is, de azért köszi. - vigyorgott. Leültünk Tv-t nézni, de annyira belemerültünk, hogy egyszer csak csöngettek.
- Ki lehet az? - nézett rám Anna.
- Olivér. - néztem ki a ajtó kinézőn. Anna felkapta a magassarkúját és kinyitottam az ajtót.

*Anna szemszöge*
Nagyon izgulok. Végre álmaim pasijával randizhatok.
- Sziasztok! - lépett be Olivér.
- Szia - pirultam el.
- Indulhatunk? - nézett rám.
- Persze. Szia Réka. - pusziltam meg.
- Sziasztok! - ölelt meg.
Kiléptünk az ajtón, és lementünk a lépcsőn.
- Hova megyünk? - faggattam Olit.
- Majd meglátod - vigyorgott.
A meglepetés helyszínig csöndesen telt el az út. Mikor a helyszínre értünk akkor láttam, hogy moziba hozott.
- Mit nézünk meg? - kérdeztem mikor beléptünk a mozi ajtaján. Ő nem válaszolt csak vigyorgott.
Egy kicsit elbambultam. Mire visszanéztem Olivérre egy nagy popcornnal és két kólával próbált odajönni felém. Odamentem hozzá és a kólát, popcornt elvettem. Elment a jegyért és odaadta a "mozi jegykezelős" csajnak. Bementünk a moziterembe és elfoglaltuk a helyet. A legfelső sorba ültünk. Mi mentünk be elsőnek.
- Oli nem kellett volna venned semmit nekem. - néztem rá.
- Neked bármit. - húzott magához és megcsókolt. A csókunkat a film kezdése szakította meg. Megtelt a terem. Sokan voltunk. Oli a film közbe megfogta a kezem s összekulcsolta az övével. A fejem a vállárabhajtottam, így néztem tovább a filmet. A film végén vártunk egy kicsit.
- Menjünk. - szóltam. Olivér felállt és összekulcsolt kézzel sétáltunk haza.
- Most már későre jár, haza kell mennem - pusziltam meg a száját.
- Aludj nálam. - mosolygott, elkezdett a házuk felé húzni.
- Olivér ez korai, hogy nálad aludjak. - közöltem.
- Kérleeeek. Nem csinálunk semmi rosszat. - húzogatta a szemöldökét.
- Jó. De csak alszunk.
Beléptünk a lakásba, levettem a cipőm.
- Nincs itthon senki..Szuper! - mérte fel a terepet.
- Fáradt vagyok! - dőltem le a kanapéra.
- Gyere akkor aludjunk! - kacsintott.
Idejött hozzám a kanapéhoz és felhúzott.
- Már egy ideje elakarom mondani és gondoltam ez megfelelő pillanatra, hogy elmondjam: szeretlek. - nézett rám. Még levegőt is elfelejtettem venni.
- Én is szeretlek, Oli. - mosolyogtam és megcsókoltam.
Felkapott és bevitt a szobába. Ledöntött az ágyra, s puszilgatni kezdte a nyakam. A szoknyámat egyre feljebb tolta.
- Olivér, megbeszéltünk valamit. - szedtem le a kezét a szoknyámról.
- Jó. - vágta be a durcit.
- Kaphatok egy pizsit? - ültem fel az ágyról.
- Nem. - nyújtotta ki a nyelvét.
- Jól van Patocska. - fordítottam hátat.
- Neked bármit Szöszi - lépett a szekrénye elé. Kivett egy pólót és odaadta.
- Szöszi? - ismételtem meg, ahogy nevezett.
- Aha, így foglak hívni. - puszilta meg az arcom. Elment fürödni, én addig átvettem a pólót és bebújtam az ágyba. Miután végzett befeküdt mellém.
- Kapok jó éjt puszit? - néztem rá nagy szemekkel.
Rám hajolt és hevesen megcsókolt. Ráfeküdtem a mellkasára, és illatát beszívva elaludtam.

13.fejezet: Döntés

*Réka szemszöge*

Reggel telefonom csörgésére keltem. Meg sem nézve a kijelzőt vettem fel.

- Tessék? - szóltam bele komásan.

- Jó reggelt Réka! Bocsi, hogy felkeltettelek, de van egy jó hírem.

- Hallgatlak. - ültem fel.

- A stáb meg volt elégedve a munkáddal, ezért azt szeretnék, hogy te vezesd a vasárnapi döntéseket Bennel.

- Úristen, tényleg? - kérdeztem.

- Igen. - nevetett. - Egy óra múlva gyere be.

- Rendben, köszönöm. - ezzel bontottam is a vonalat. Boldogan ugráltam ki a konyhába. Ha ezt egy idegen látta volna, tuti hülyének nézne. A hűtőt nézve azon gondolkoztam, hogy vajon mikor voltam utoljára bevásárolni? A szekrényben találtam egy csomag gofrit, amit megkentem nutellával és megettem egy bögre kakaó mellett. A reggelim elfogyasztása után meglátogattam a szekrényemet. Egy világos kék csőnadrágrot választottam egy fekete feliratos pólóval. Mivel úgy is kisminkelnek este, így nem törtem magam. Alapozó és szempillaspirál, meg egy kis szájfény. Felvettem a bakancsomat és elindultam.

A székházban barátnőmmel sikerült összefutnom.

- Szia Nusim. - öleltem meg.

- Szia. - ugrott a nyakamba.

- Nem tudod hol van Ben? - kérdeztem tőle.

- Azt hiszem az öltözőjébe. - gondolkozott.

- Köszi. - Az öltöző keresésére indultam.

- Réka ez a ruha jó lesz? - talált meg a stylist.

- Huhh. Ez nagyon jó. - ámultam.

*Anna szemszöge*

Nem igazán várom a 8 órát. Megint el kell valakitől búcsúzni, lehet én leszek az. Korán a székháznál voltam. Ahogy beléptem Kinga üdvözölt, és elküldött a színpadhoz. Odamentem s mikor beléptem elsötétült minden. Álltam és remegtem, még levegőt is elfelejtettem venni. Egyszer csak Olivért pillantottam meg egy nagy csokor rózsával és énekelt nekem. Mögötte a nagy vetítőn egy mondat állt.: Eljössz velem randizni? Földbe gyökerezett a lábam. Ahogy odaért elém odaadta a rózsát és várta a választ. Én nem válaszoltam csak hosszasan megöleltem.

- Köszö.. - nem tudtam befejezni a mondatom, mert megcsókolt.

- Mi a válaszod? - kérdezte kiskutya szemekkel.

- I-i-igen. - nyögtem ki. Az óra fél nyolcot mutatott.

- Olivér mennünk kell. - mondtam neki, aki még mindig a derekam fogta.

- Oké, de kapok egy szerencse puszit? - kérdezte mosolyogva, ezzel megmutatva édes vámpírfogait.

- Kapsz. - pusziltam meg az arcát. Indultam volna, de visszahúzott.

- Szájra. - kacsintott. Nem várta meg még adok, újból megcsókolt.

- Most már tényleg menjünk.- öleltem meg. A rózsával a kezembe indultam az öltözőbe. Ahogy beértem a  Timi, a sminkesünk összemosolygott Bettivel, a fodrászunkkal.

- Na mi a válaszod? - kérdezte Timi vigyorogva.

- Ti erről tudtatok? - néztem rájuk. Ők csak bólintottak. Vízbe raktam a rózsát és leültem Timi elé. Kisminkelt, a fodrász a hajam végét begöndörítette. Amint kész lettem a stylist vett "kezelésbe".

- Ez a szett tökéletes. - mutattam egy fekete fehér szerelésre. Mire kész lettem majdnem 8 óra volt. Közös számmal kezdtünk majd vártuk a végét. Hamar el is jött a döntés. Elsőnek B.Lili nevét mondták majd szép sorban, míg a végén négyen maradtunk. P.Lili, Marci, ByTheWay, én. Amint kimondták a nevem, futottam a színfalak mögé. A Tv elé léptem és Rékával izgultunk. A fiúk is tovább jutottak, aminek örültem is, meg nem is, hiszen Lili fog párbajozni. Lejöttek a színpadról, Oli odafutott hozzám és szorosan megölelt. Nagyon jól esett, de muszáj volt kibontakoznom a kezei közül. A párbajozók is lejöttek a színpadról, mert szünet volt. Egyből Lilihez rohantam.

- Ügyes leszel! - öleltem meg.

- Megpróbálok. Csak ne sírj! - törölte le a könnycseppjeimet.

- De nem akarom, hogy kiess. - öleltem meg nagyon szorosan.

- Mennem kell. - nyomott puszit az arcomra. Marcihoz is odamentem sok sikert kívánni. Nem akarom, hogy bárki is kiessen.

*

- A versenytől búcsúzik...Tóth Marci. - mondta ki Réka. Nagyon rossz látvány volt. Tudom milyen érzés átélni azt, amit most Titi átélt. Beengedtek minket a színpadra és jó erősen megöleltem őket. Az After x után hazamentünk. A folyosón megállítottam Olivért.
- Mondjad. - mosolygott rám.
- Most már elmondod? Tegnap se mondtál semmit. - vágtam a közepébe. Minek kerülgessem a forró kását? Szerencsére nem értetlenkedett.
- Azért nem mondtam semmit, mert egy, fáradt voltam, vagyok. Kettő, készültem, hogy hogyan hívjalak el randizni. És szerintem nem kell megmagyarázni neked a bulis csókot. - Nekidőlt a falnak és onnan fürkészett. Így már minden világos! Biztos vicces fejet vágtam gondolkozás közben, mert Oli nagyon jól szórakozott. Megfogta a derekamat és magához húzott. Egy ideig csak szemeztünk, de én nem bírtam tovább és megcsókoltam. Miután elváltunk adott az orromra egy puszit és felment a fiúk lakásába. Most érzem úgy, hogy igazán boldog vagyok. Vigyorogva léptem be a lakásunkba.

Kedves mindenki!

Sziasztok!:)

1, Biztos hallottátok már a rossz hírt. Mi is, és nem érintett minket se jól... Feltűnt, hogy jó páran bezárták a blogukat, amit szomorúan vettünk észre. Nos, mi nem szeretnénk bezárni, hisz' ez a blog az x-faktoros időszakot dolgozza fel. Reméljük ezután is olvasni fogjátok.:) 

2, Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a blogot KETTEN írjuk.

3, Lett pár újítás a külsőn, hogy tetszik? Tervezünk még, de ezt még meg kell beszélnünk egymással.

                                                                                                                        Legyen szép napotok!

Petra és Viki

11. fejezet: Próbák

*Réka szemszöge*

Reggel hasogató fejfájásra ébredtem. Jézusom, mit csináltam tegnap este? Ah, de fáj a fejem. Szétnéztem a szobában és sikerült megállapítanom, hogy ez nem a bátyám szobája. Nagy nehezen felálltam, láttam egy tükröt s odamentem. Egy férfi póló van rajtam, de ez sem Szikié. Körbejártam a szobát, közben felszedtem a cuccomat. Megláttam egy képet és odamentem megnézni. A fiúk vannak rajta. Nem tudom, talán egy tanyán készült. Tudom, nem illik más dolgaiba turkálni, de kinyitottam a szekrényt, hogy megtudjam ki volt ilyen kedves, hogy befogadott. Az első ruhadarab, amit megláttam, az egy csíkos ing volt. Ez tuti Bennyé. Majd ne felejtsem el megköszönni kedvességét. Kimentem a nappaliba, ahol csend volt. Olyan mintha temető be lennék. Akkor irány a konyha! A konyhapulton egy levél, egy üveg víz és egy doboz gyógyszer várt. De cukik! Bevettem a gyógyszert és kihajtottam a levelet.

" Szép, jó reggelt 'kevés pia'!:D

Már elmentünk próbálni, de előtte kitakarítottunk. A mikróban megtalálod a reggelid. Reméljük ízleni fog. Majd üzenj, hogy mi van veled.:P Csókol téged 4 szeretett hitvesed"

Biztos vagyok benne, hogy a levelet Ya Ou írta. Már csak a megszólításból is. Kinyitottam a mikrót. Nem hittem a szememnek. Amerikai palacsinta. Megmelegítettem, tettem rá tejszínhabot és leültem a tévé elé reggelizni. Miután végeztem elmostam a tányért és elmentem felöltözni. Kint sütött a nap, ezért gondoltam nem öltözök túl. Egy rövidnadrágot vettem fel, egy fekete toppal, amire rávettem egy csíkos kötött, vékony felsőt. A buli sminkemet szerencsére 2 perc alatt lesikáltam magamról. A sminkem nagyon egyszerű lett: szempillaspirál meg egy kis szájfény. Hajamat csak simán kifésültem és hagytam, hogy a vállamra hulljon. A tegnapi ruháimat eltettem a táskámba, felhúztam a piros Vans-omat és már mentem is a Lurdyba próbálni. A Fat Phoenix előadása közben lesznek táncosok, és nekem kell őket koreografálni. Amúgy a Fat Phoenix-es fiúk nagyon jófejek, bár elég nehéz velük próbálni. Csak csütörtöktől hajlandóak jönni a székházba színpadi próbát csinálni. Amíg lehet velük normálisan dolgozni addig engem nem zavar. A corvintól elég messze van a Lurdy. Kb. egy óra mire odaértem.

- Sziasztok!- léptem be a terembe. Mindenkivel két puszival köszöntünk. Elmentem gyors átöltözni és már kezdődhetett is a bemelegítés.

*Anna szemszöge*

Saját szobámba ébredtem. Ami elég furi, mert a fiúknál buliztunk. Nagyon jó volt a buli. Rékának is hálás vagyok, hogy megszervezte. Kicsoszogtam a konyhába, azt hittem Réka itt lesz. De nem. Biztos a fiúknál aludt. Viszont az asztalon találtam egy levelet.:

"Szia Anna! Ha felkeltél siess próbára, puszilunk <3

a két Lili:)"

Készítettem magamnak egy tejeskávét, amit lassan eliszogattam. Mentem volna öltözni, de a telefonom megcsörrent.

- Hali Rékus - szóltam bele.

- Szia! Remélem nem keltettelek fel. Én már próbálok a táncosokkal, délután egy tali? - kérdezte.

- Persze, de most siettek én is próbára, puszi. - köszöntem el.

- Szia - köszönt, és kinyomta. Gyors elmentem felöltözni. A szettem egy rövidnadrágból és egy mickey egeres topból állt. Kisminkeltem magam, ami csak egy szempillaspirál volt. A hajam kontyba fogtam. Felhúztam a conversemet, a táskám felkaptam és indultam is. Útközben megéheztem, ezért bementem egy pékségbe. Vettem magamnak pogit majd kijöttem. Odaértem a Lurdyhoz, és felmentem a próba kezdéshez.

- Jó napot! - köszönt Alföldi.

- Jó reggelt! - köszöntem.

- Hogy tetszik lenni? Melyik dalt szeretné énekelni? - kérdezte.

- Nagyon jól vagyok és ön? Én egy nagyon jó dalt választottam. - közöltem.

- Megvagyok. Szuper akkor nézzük meg. - mosolygott, és elkezdtük a próbát.

*

Alig 3 óra próba után kijöttem a Lurdyból, és tárcsáztam Rékust.

- Szia! - köszöntem bele.

- Hello! Végeztél? - kérdezte.

- Igen. Hol vagy? - tettem fel a kérdést.

- Itthon. Nem rég értem haza. - válaszolt.

- Oké. Szikiék?

- Nem tudom. Arra gondoltam, hogy menjünk el moziba ketten. - mondta el az ötletét.

- Okés. Akkor gyere hozzám. Hali - s kinyomtam. A hazavezető úton összefutottam Lillával.

- Hello! - üdvözölt két puszival.

- Szia! - mosolyogtam.

- Halottam megszületett a kishúgod, hogy van? - kacsintott.

- Oh..hát köszönöm jól van, nagyon gyönyörű. - mutattam neki egy képet.

- Csodaszép! Gratulálok. De most sietek, majd beszélünk. - ölelt meg és elment.

Odaértem a Corvinra és gyors felmentem a lakásba. Ledobtam a táskám, bementem a szobámba a laptopomért. Kerestem pár filmet, hogy mit nézünk Rékussal, de nem jutottam dűlőre. Időközben megjött a barátnőm és kerestük tovább a filmet. A Majd újra lesz nyár című filmet választottuk.

30 perc volt a kezdéshez, ezért siettünk. Gyors összeszedtük magunkat, bezártam az ajtót és indultunk lefelé a lépcsőn. Kellett egy kis kikapcsolódás hiszen holnap élőshow.

10 óráig tarthatott a film, de szerencsére 10 perc alatt hazaértünk. Otthon két Lili fogadott.

- Sziasztok! - köszönt a két Lili.

- Halika. - köszöntem.

- Sziasztok! - köszönt Réka.

- Rékus nem alszol itt? - tettem fel a kérdést a barátnőmnek.

- Hát..ha nem gond. De nincs itt ruhám, meg reggel korán kell mennem. - ült le a kanapéra.

- Mi is korán megyünk a székházba. Ruhát majd adok. - kacsintottam.

Réka elment fürödni, majd sorban mindenki.

- Ti álmosak vagytok? - kérdezte P.Lili.

-  Nem, nagyon izgulok a holnap miatt. - válaszoltam.

- Anna bocsi, hogy megkérdezem de te meg Oli közt van valami? - mosolygott B.Lili.

- Hát..ö..-pirultam el.-Nem tudom csak egy csók volt,..de..-  hagytam abba.

- Elmondhatom? - karolt át Réka. Bólintottam.

- Anna titkolja, de nem szeretné ha tovább adnátok. Szerelmes belé. - mondta nekik Réka.

- Jujj nyugi nem mondunk semmit senkinek. - válaszolták.

- De figyu Anna. De lehet, sőt biztos, hogy Oli is érez valamit, nem hiába csókolt meg. - nézett rám P.Lili. Lehet igaza van? Vagy csak a pia miatt smárolt le...

- Na megyek aludni, mert késő van. - szólt P.Lili.
- Én a kanapén alszok. - szólt Réka. Mindenkinek jó éjszakát kívántam, majd én is elmentem aludni. Befeküdtem az ágyba beállítottam az ébresztőm 7 órára. Próbáltam ezer gondolattal elaludni...

10. fejezet: A buli

*Réka szemszöge*

Nagyon vártam már, hogy hazaérjünk. Alig bírtam kiszállni, úgy sajgott a fenekem. Az út során a lányokkal megbeszéltem, hogy foglalják le Annát, amíg mi elkészülünk. Felmentünk a fiúk lakásába, persze útközben könnyes búcsút vettünk barátnőmtől. Természetesen Sziki szobájába mentem átöltözni, hisz mégis csak a bátyám.

- Nyugtass meg, hogy nem csak én látom, azt ami Oli és Anna között van. - ült le az ágyára.

- Nem csak te. Bár őszintén szólva én nem preferálom ezt a kapcsolatot. Szerintem nem tiszták Olivér érzései. - fintorogtam.

- Nekem az a lényeg, hogy Nusi boldog legyen. És persze az, hogy te is az legyél. Mi van veled mostanában? Nem vagy már a régi. - tette a kezét a térdemre és elkezdett köröket rajzolni. Imádom amikor ezt csinálja, mert mindig megnyugtat.

- Ennyire látszik? - húztam el a szám. Sóhajtottam és elmondtam azt ami már egy ideje nyomja a szívem. - Amikor még Olivér udvarolt nekem akkor végre éreztem a törődést. Egy csomót hülyéskedtünk, jól éreztük magunkat. Aztán kiderült, hogy Olivérnek Anna tetszik. - Sziki dühös tekintetét nézve gyorsan folytattam. - A legnagyobb bajom pedig az, hogy körülöttem mindenki boldog én meg nem. - Észre sem vettem, hogy kigördült jópár könnycsepp. Nem mondott semmit, csak megölelt, de ebbe az ölelésbe mindent belesűrített. A bátyám  egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem mond közhelyeket, vagy elmondja a véleményét vagy nem szól semmit és megölel. Kopogást hallottunk. Olivér volt az. Gyors letöröltem a könnyeimet és beengedtem.

- Bocs a zavarásért, de akkor most mit is kéne csinálnunk? - kérdezte. Úgy tűnik Ő  ilyen hamar kipakolt.

- Nézd meg, hogy van e kaja és pia. Hívd meg a többi versenyzőt. Mindjárt megyünk. - adtam ki neki a feladatokat.

- Oké, főnök. - kacsintott és elment.

- Most Olivér tényleg flörtölt veled?

- Nem tudom, de nem is érdekel. - legyintettem. - Menjünk inkább. - kimentünk a nappaliba, mire Benny vázolta a helyzetet:

- Szóval a többiek nyolcra jönnek, a lányok negyed kilencre hozzák Annát. Kaját és piát venni kell. - Elismerően bólintottam.

- Majd mi Rékával elmegyünk a boltba bevásárolni. - szólt hirtelen Olivér, amitől összerezzentem. Felkaptam a cipőm és a táskám, már indultunk is. Amíg mi vásárolunk, addig a fiúk elrendezik a lakást.

- Miért én jövök veled? - kérdeztem már a boltban.

- Mert van mit megbeszélnünk. - mondta komolyan. Kicsit megijedtem, hisz még sosem láttam ilyennek.

- Mint például? - torpantam meg.

- Sajnálom, amit veled tettem. - nézett rám azokkal a nagy - éppen zöld - szemeivel. - Tudom, hogy túlmentem egy bizonyos határon és ezt nagyon bánom.

- Figyelj, nekem nagyon jól esett amikor törődtél velem, viszont az nagyon szarul esett, mikor láttalak téged Annával. Félre ne értsd, nem jössz be nekem úgy, de azért gondolj bele az én helyzetembe. Tegyük fel, hogy foglalkozik veled egy lány, aztán egyszer csak hopp egy másik fiú karjaiban köt ki. Nem olyan jó érzés. Ezért még egyenlőre nem tudok neked megbocsájtani. Nekem ehhez még idő kell. - magyaráztam. - Milyen chipset vegyünk? - tereltem el a témát. Fél óra alatt sikerült bevásárolnunk.

- De gyorsak voltatok. - lepődött meg Bence. 

- Rékaaaa. - futott felém Zsófi, Sziki barátnője. Nevetve hagytam, megöleljen. Ha jól halottam akkor valami roppant a gerincemnél. - Úristen, milyen rég láttalak. - nézett végig rajtam.

- Örülök, hogy látlak. Bár örültem volna, ha nem töröd el gerincem. - simogattam a hátam. 

- Bocsi. Szeretném neked bemutatni Grétát, Ya Ou barátnőjét. - mutatott a melette álló hosszú, barna hajú lányra.

- Szia. Szikszai Réka. - adtam neki két puszit.

- Szállási Gréta. Már sokat hallottam rólad. - mosolygott.

- Remélem csak rosszat. - nevettem.

- Természetesen. - vigyorgott. Olivér is köszönt a lányoknak és elment átöltözni.    

- Lilla nemsokára jön csak még vesz üdítőt. - mondta Zsófi. 

- Oké. Öhm, nem lenne baj, ha én is elmennék öltözni?

- Menjél nyugodtan. Már így is sokat tettél a buliért. - jött be a konyhába Sziki. Bementem a szobájába, elővettem a táskámból egy fekete ruhát és a neszesszeremet. Amikor a zenekar beköltözött a Corvinra, akkor a bátyám mondta, hogy vigyek váltóruhát, mert úgy is sokszor leszek ott. Milyen igaza volt. A táskámba van otthoni ruha, buli ruha és utcai ruha is. Besuhantam a fürdőbe. Levetkőztem és gyors lezuhanyoztam. Felkaptam magamra a ruhámat, amit még Annától kaptam a szülinapomra. Felkentem az egyszerű sminkem és begöndörítettem a hajam. Ja, igen. Egy göndörítőt eldugtam az egyik szekrénybe. Remélem nem használja senki. Mikor kiléptem a fiúknak is és a lányoknak is tátva maradt a szája.

- Wow. Gyönyörű vagy. - ámultak a lányok.

- Köszönöm. - piszkáltam a hajam. - Amúgy szia Lilla. - röhögtem.

- Szia, Kuci. - ölelt meg. Már minden készen állt a bulira csak a vendégek és Anna hiányzott. Lassan szállingózni kezdtek az emberek. Mindenki köszönt mindenkinek majd  20:14- kor elbújtunk. A két Lili pontosan negyed kilenckor hozta be barátnőmet.

- Mit keresünk a csapatok lakásában kiöltözve? - kíváncsiskodott.

- Ne izgulj, már mondtam. - mondta Titi. Titi Péterffy Lili beceneve. Szegénynek ezt a nevet adtam, hogy megkülönböztessem őket. Hátraléptek hozzánk majd mondták, hogy vegye le a sálat a szeméről.

- Gratulálunk. - kiabáltuk egyszerre, tapsoltunk is hozzá. Anna csak ámult és bámult.

- Köszönöm. - vigyorgott.

- Akkor kezdődhet a buli. - kiáltotta Ya Ou és elindította a zenelejátszót.

- Te jó ég! Bulit szerveztetek nekem, hogy gratuláljatok. Nagyon arik vagytok. - ölelt meg minket egyszerre. Kényelmes mondhatom.

- Igazából az egész Réka ötlete volt, neki köszönd, mi csak segítettünk. - mondta büszkén a bátyám.

- Te vagy a világon a legjobb barátnő. - húzott magához. Ő is megismerkedett Grétával illetve Zsófi az ő gerincét is eltörte. - Felkérhetem a házigazdát egy táncra?

- Egye fene. - mondtam s már húzott is a táncparkettre. Pont Selena Gomez - Slow Down című száma ment. A refrént együtt üvöltöttük. Egy kisebb koreogfáfiát is összehoztunk. Ezután  jött a Blurred Lines, mire a fiúk elkezdték nyomni az első élőshow-ban mutatott koreográfiát. A tánc közben sokat nevettünk, mert beállítottak ötödik tagnak. Még körülbelül egy órát táncoltam mindenkivel, utána leültem.

Már annyira nem élveztem a bulit. Igaz, hogy Annának szerveztük, de ez inkább kezdett hasonlítani egy szórakozóhelyi bulira, mintsem egy házibulira. Mondjuk nem tudom mi a különbség... Talán csak az, hogy itt kevesebben vannak és mindenkit ismerek. A pulton ülve a táncolókat figyeltem, közben egy zacskó chipset ettem. Tekintetem megakadt egy csókolózó páron. Csak a szőke hajzuhatagot láttam, de ezer közül is felismerném. Anna és - gondolom - Olivér. Mosolyogva figyeltem őket. Bár Olivér módszeréhez még lesz egy - két szavam, de, ha Nusi boldog akkor én is. Gondolatmenetemből Bence zavart meg.

- Szia. Te miért nem táncolsz? - dőlt a pultnak. Válaszképp megrántottam a vállam és a számba tettem pár burgonyaszirmot. - Valami baj van? - fürkészett.

- Nincs. Csak nem érzem jól  magam. Mindenki táncol valakivel, jobb esetben a párjával, én meg itt ülök, mint egy rakás szerencsétlenség és chipset zabálok. - mondtam szomorúan.

- Gyere táncoljunk! - ajánlotta fel. Meg se várva a válaszom, magával rántott a szoba közepére. Nagyon élveztem a táncot, igaz majdnem elestem, de semmi gond.

- Huh. - ültem le a kanapéra.

- Na mi van? - vigyorgott Benny.

- Kivagyok, elfáradtam. Majd később. - mosolyogtam.

Láttam, hogy Nusi szabad így odamentem hozzá.

- Gyere csak csajszi. - húztam be a fürdőbe, mert csak az volt szabad. 

- Mondjad. - nézett rám furán.

- Mi volt ez a csók? - faggattam.

- Láttad? - kérdezte fülig pirulva. Nagyon aranyos volt. - Nem tudom, de ááááá nagyon jó volt. Csak táncoltunk és egyszer csak lekapott.. - mesélte.

- Nagyon örülök, remélem lesz valami. - öleltem meg, majd kimentünk. Anna visszament Olihoz táncolni. Olyan jó boldognak látni. Remélem Olivér vigyázz majd a barátnőmre. Visszamentem a konyhába, ahol a táncpartnerem  már várt.

- Iszunk valamit? - kérdezte Bence.

- Miért is ne? - mosolyogtam. Nos, arra nem számítottam, hogy az estén így kibontakozok majd...

*Bence szemszöge*

- Megyünk táncolni? - kérdezte Réka a második feles után. 

- Mehetünk. - vontam vállat. Mivel már volt benne pia, kicsit elengedte magát. Nagyon élveztem a táncunkat, bár tudom, hogy ez csak az alkohol hatása. Annyira gyönyörű. A fekete ruhájának felső része csipkéből van, ami egy kicsit átlátszik. Egyszerű, de nagyszerű sminkje van. Kell nekem ez a lány. Ha addig élek is, de megszerzem.

- Csá haver. - jött hozzám Ya Ou.

- Hello.

- Nem tetszel te nekem. Az előbb még tök jól szórakoztál Rékával most meg itt vagy. Van valami? - vonta fel szemöldökét. Túl jól ismer.

- Hagyjuk. - sóhajtottam.

- Ha elakarod mondani valakinek, akkor állok szolgálatodra. - veregette meg a vállam.

A bulinak olyan hajnali egy óra fele lett vége, hisz holnap vagyis ma már próba. Rékát a fürdőben találtam. A kádban feküdt és aludt... Mit keres a kádban? Óvatosan kiszedtem és bevittem a szobámba. A ruháját nagy nehezen levettem róla és ráadtam az egyik pólómat. Jól betakartam s nyomtam a homlokára egy puszit. Elmentem lezuhanyozni majd befeküdtem mellé.

- Jó éjt! - suttogtam. Az én éjszakám ma csodálatos lesz, hisz álmaim lányával aludhatok, még ha Ő nem is tud róla.

9.fejezet: Vissza Budapestre

Miután elköszöntem Rékáéktól felhívtam Apát.

- Szia Apa! Ugye tudod, hogy nekem vissza kell mennem? Sajnos már ma megyek, mert sok próbám lesz. - magyaráztam.

- Szia Kicsim! Igen tudom. Örülök, hogy megtudtad oldani, hogy legalább egy napig is itt voltál. - Szinte éreztem, hogy mosolyog.

- Én is örülök. De most mennem kell majd még indulás előtt találkozunk. Anyánál leszel? - kérdeztem.

- Igen, most voltál bent? - kérdezte tőlem.

- Igen, és láttam a picit, gyönyörű. De már megyek el a kórházból. -mondtam.

- Lerakom, mert pakolok majd este még gyere be a kórházba. Szia. -köszönt el és letette.

Kiléptem a kórház ajtón. Azon gondolkoztam, hogy kellene valamit venni húginak. Felhívtam Rékát.

*Réka szemszöge*

Hirtelen Demi Lovato kezdett el énekelni. Na nem azért, mert koncerten lettem volna, csak valaki hív. Anna az.

- Szia Anna! - köszöntem bele.

-Szia Rékus! Nem jössz el velem vásárolni? - kérdezte. Egy szemforgatás és egy morgás után válaszoltam.

- Megyek. - válaszoltam neki majd kinyomtam. - Srácok figyeljetek! - szóltam a többieknek a kertben.

- Figyelünk - szólt Ya Ou, aki a fűben(?) feküdt. Szerintem jobb, ha nem kérdezem meg miért van ott.

- Van egy ötletem. Szervezzünk egy szolid meglepetés bulit Annának, hogy nővér lett. Mit szóltok? - vigyorogtam.

- Itt vagy Pesten? - kérdezte Olivér.

- Szerintem Pesten, de kicsi piával, mert holnap próba. - mutattam fel az ujjam.

- Oké, én benne vagyok. - szólt Ya Ou.

Sorba mindenki benne volt.

- Most elmegyek Annával a kicsinek venni valamit, ti is menjetek csak más hova. Mi a plázába megyünk. Na megyek, sziasztok! - mondtam és a táskámat felkapva elindultam a plázába.

- Figyu, előbb menjünk már be a Happy Boxba. - rángatott magával szőke barátnőm. Á, nem néztek minket hülyének, hogy egy lány húz maga után egy másik lányt.

20 perc keresgélés után átmentünk a C&A-ba.

- Elmegyek mosdóba mindjárt jövök. - hagytam ott Annát. Visszamentem a Happy Boxba, hogy megvegyek egy plüsst. Megvettem és visszamentem az üzletbe.

- Gyors voltál. - jegyezte meg Anna mikor visszaértem.

 -Tudom. - mosolyogtam rá.

 Nézegettük a kis baba bodykat amikor  megcsörrent a telefonom. Milyen népszerű vagyok ma.

- Szia húgi! Akkor pontosan mikor is indulunk? - szólt bele a bátyám.

- Szia! Olyan 3-4 óra körül. - feleltem.

- Oké. Amúgy mikor jöttök? - kérdezte.

- Fogalmam sincs. - vontam vállat és letettem.

Másfél óra plázázás után ránéztem az órámra, ami 11 órát mutatott. Szalad az idő.

- Éhes vagyok - nyavalygott Anna.

- Én is. - fogtam a hasam.

Mekizünk vagy főzünk? - kérdezte Anna.

- Meki. - válaszoltam egyértelműen.

Fél órán keresztül ettünk, majd haza felé vettük az irányt.

- Azt hittük sose jöttök meg. - nevetett apa. Mondtam már, hogy nagyon haveri a kapcsolatunk? Ezért imádom annyira.

- Drága édesapám, a templomban kell hinni. - kacsintottam rá.

- Kicsikéim, ettetek?- szaladt hozzánk anya. Nem szeretem amikor így hív. Sajnos Szikivel el kell fogadnunk, hogy mi mindig anyuci pici gyerekei leszünk. Na mindegy.

- Mi ettünk a mekibe. - válaszolt Anna.

- Már megint az a meki. - forgatta a szemét anya. Anya eléggé egészség mániás, de ettől függetlenül istenien főz. Szerintem a bátyám helyett is mondhatom, hogy megváltás volt amikor elköltöztünk. Mikor felköltöztem Pestre Ő segített nekem mindent elintézni és egy hétig csak mekin éltem, de persze Sziki sem hagyta ki a lehetőségeket.:D

- Van egy ötletem skacok! - kiáltott fel Sziki. Pont a fülembe. Köszi.

- Na mi? - bökte oldalba Oli.

- Biciklizünk amíg  nem indulunk - ajánlotta fel az ötletét, amin meglepődtem.

- Nekem mindegy - szólt Nusi. 

- Okééé, menjünk. - jelentette ki Benny.

- Anyu elkérhetjük a bicikliket? - kérdeztem.

- Persze, de 3 van. - válaszolt mire felnevettem. Tagadja, hogy neki van biciklije. Pont az egészségmániás. Soha nem fogom megérteni anya logikáját.

- Oké majd megoldjuk. - szóltam.

- Na akkor, hogy lesz? Van 4 bicikli. - jelentettem a "tényeket".

- Mindenki megy eggyel. - vette humorra Oli.

- És én futok vagy mi? - húzta fel a szemöldökét Anna.

- Gyere ide a csomagtartóra. - mosolygott Oli. Anna kicsit bepirult. Egy kicsit..:DDD

*Anna szemszöge*

Kicsit meglepett, hogy Oli csomagtartójára ültem. Nagyon örültem neki. Boldog voltam.

Nagyon jól szórakoztunk.

- Versenyt? - kérdezte Sziki.

- Naná. - egyezett bele "sofőröm".

- Persze Olivér, én meg essek le. - böktem meg.

- Kapaszkodj a derekamba. - parancsolta.

Nem szóltam semmit csak Rékával összenéztem, akinek fülig ért a szája és kacsintott.

- Akkor hazáig, mert nemsokára 2 óra lesz. - szólt Ya Ou.

- Vigyázz...Kész....Rajt! - kiabált Réka.

Nagyon gyorsan mentünk mi is és a többiek is. Az hittem leesek a csomagtartóról.

- Oli lassíts. - kiabáltam.

- Kapaszkodj belém nyugodtan. - kiabált vissza.

Egyre gyorsan száguldottunk Olival. Szorítottam, nehogy leesek. Mi vezettünk. Természetesen most kezdett el esni az eső.

- Mindjárt vége.- kiabált Ya Ou aki a nyomunkba ért.

Olivér nagyon belehúzott és végül beértünk. Lepattantam a bicikli hátsójáról. Mire beértünk már szakad az eső.

- Ti nyertetek. - mondta Réka lihegve.

- Ez az.- kiabált Oli majd felkapott és megpörgetett a levegőbe. Ez mi volt? Nagyon elpirultam, mire letett.

Gyors beszaladtunk a lakásba. Bementem a szobába elpakolni a ruhám. Réka bejött.

- Ez mi volt te és Olivér között? Előbb felajánlotta, hogy ülj oda a csomagtartóra majd megpörgetett. - nézett rám kérdőn.

- Nem tudom. De olyan boldog vagyok. Nem tudod elhinni mennyire szeretem. - áradoztam.

- Örülök, hogy boldog vagy. Na gyere ide. - majd megölelt. Réka segített összeszedni a ruhám. Gyors átöltöztem majd az órára pillantottam, ami fél 3-at mutatott. Szóltam a többieknek, hogy bemegyek Lauhoz és elköszönök tőlük.

Beértem a kórházba, szóltam a recepción, hogy kihez jöttem és már mentem is fel a korszobába.

- Sziasztok! - köszöntöttem Anyuékat két puszival.

- Szia Kincsem! - köszöntek.

2 perc elteltével hozták be Laurát.

- Olyan gyönyörű. Megfoghatom?-kérdezte a nővértől.

- Igen, csak ezt vedd fel. - adott ide egy szájmaszkot.

Kimondhatatlan érzés volt megfogni a húgom. Azok a nagy barna bociszemei. Már most érzem, hogy sok szívet fog összetörni. Odakellet adnom Anyának, mert éhes volt.

- Apa örülök, hogy itt lehettem. - öleltem meg szorosan. Kicsordult egy könnycsepp a szememből, nem szeretek búcsúzkodni.

- Anya vigyázz, az én szép húgomra. - pusziltam meg Anyát. Megvártam amíg megeteti és odaadta Apának majd Anyát  is megöleltem. A kicsitől is nehéz volt elbúcsúzni. Megpuszilgattam a kis homlokát. Odaadtam Apáéknak a megvett bodykat, amiknek nagyon örültek. Elköszöntem tőlük és már mentem is. Mire visszaértem Szikiékhez, mindenki összepakolt. Réka és Sziki búcsúzkodtak. Beszálltam a kocsiba a többiekhez. Szerintem a halálomat akarják, mivel az én szőkeségem mellett volt már hely.

- A bőröndöd csomagtartóba van. - szólt Benny. 

-  Köszönöm. - mosolyogtam. Olival elkezdtem beszélgetni. Közben nem hagyhatta ki, hogy ne bókoljon. Mire hazaérünk be fogok lázasodni.

- Csak szólok, hogy mindenki nagy leszidásra számítson holnap. Ja és reggel kilencre kell mennünk próbára. -szálltak be Szikszaiék.

- Robival is beszéltél? - kérdezte félve.

- Alföldivel nem, csak Szikorával. - nézett a visszapillantóba. A telefonom elkezdett rezegni. Mindig rezgőre van állítva. A mentorom volt.

- Holnap reggel tízre várom. Van mit megbeszélnünk. - szólt köszönés nélkül Alföldi.

- Rendben. - bólintottam. Nem tudom miért, csak megszokás.

- Ne késsen. - ezzel a végszóval bontotta a vonalat.

- Miért hívott? - suttogta édesen Oli. Kirázott a hideg.

- Nagy szidást fogok kapni. - biggyesztettem le a szám.

- Ne izgulj. Minden rendben lesz. - simogatta a combomat. Ránéztem, Ő pedig kivillantotta vámpírfogait. Rádöntöttem a fejem a vállára és beszippantottam isteni illatát.

8.fejezet: Nővér lettem?

Boldog mosolynapot mindenkinek!c:                                          

                                         

                                         *Anna szemszöge*

Egy kis gördeszkázás után oda értünk Rékáékhoz.

- Sziasztok.- köszöntem Zsuzsinak, és Gábornak.

- Sziasztok. Ha érdekel a többiek a kertben vannak. - szólt Zsuzsi

Réka kiment a kertbe én elfoglaltam a szokásos "szobám".

Leültem az ágyra és elfogott a sírás. 5 perccel később valaki kopogott.

- Gyere. - szóltam.

- Csak én vagyok. Ugye nem küldesz ki? - kérdezte Oli.

Hát legszívesebben nyakába ugrottam volna, hogy keresett, de nem lehet.

- Nem, gyere ülj le.-engedtem be.

- Jó, csak tudod a múltkoriért hittem azt. - ült le az ágy szélére. - Te sírsz? - vette észre a könnycseppeimet.

- Nem, nem dehogyis. - próbáltam nem a szemébe nézni.

- De. Anna látom. Mi a baj? - kérdezett.

- Oli majd pont neked fogom elmondani, mikor te egyáltalán nem vagy rá kíváncsi. - néztem rá.

- Anna, kérlek! - kérlelt tovább.

Nem válaszoltam csak sírtam. Oli hátulról megölelt. Szívem elkezdett hevesebben dobogni. Olyan jó érzés volt beszívni az illatát. Annyira jó volt érezni a közelségét.

- Gyere menjünk el sétálni. Közben, ha akarod elmondod mi a baj. - biztatott Oli. Gyors kisurrantunk az ajtón mert, ha meglátnak a többiek egyből kombinálnának...

1 órás csendes séta után a szőkeség hozzám szólt.

- Elmondod mi a baj? - kérdezte.

- Aggódok. - nyögtem ki

- Tesód miatt? Ne aggódj, minden rendben lesz. Gyere menjünk haza - karolt át. Igazából nem ez a bajom. Még én magam sem tudom, hogy mi az. Besurrantunk a házba, "jó éjszakát" kívántunk egymásnak majd elmentem fürödni, aztán gyors behuppantam az ágyba. Benyomtam a tévét, mert képtelen voltam elaludni.

/kedd reggel/

Reggel 8-kor arra keltem hogy kialudtam magam. Borzalmasat álmodtam. Picivel kapcsolatban. Gyors felkaptam egy szettet,és írtam egy levelet a többieknek .

Sziasztok, elmentem a kórházba.

Puszillak titeket.

 Anna xx

Csendben kimentem a lakásból. Hívtam egy taxit és a kórházhoz siettem. Beértem a kórházba és felszaladtam a lépcsőn egyenesen Apáékhoz. Nyitottam volna ki az ajtót mikor egy nővér jött ki.

- Hölgyem! Maga mi járatban ilyen korán?- szegezte rám a tekintetét.

- Édesanyámhoz jöttem. - válaszoltam.

- Ebben a szobában van? - kérdezte.

- Igen. - bólintottam.

- Gyere - kísért be. Ez furcsa volt...Apa és Anya is pont fent voltak.

- Szia Kicsim! Hát te ilyen korán? - nézett nagyot Anya.

- Igen. Rosszat álmodtam. - biggyesztettem le a szám.

- Kértek kávét? - pattant fel Apa az ágyról.

- Én egy forrócsokit. - szóltam utána.

Apa kiment és kettesben maradtunk Anyával.

- Hogy van a pici? - simogattam meg a hasát.

- Az orvos azt mondta jól. - mosolygott.

- Értem. - mosolyogtam vissza.

- Kicsim.. - megszorította a kezem.

- Anya jól vagy? - kérdeztem.

Fogta a hasát.

- Orvost!!! - ordítottam ki az ajtón. Jöttek a nővérek az orvossal. Anyát fogták és egyből tolták be a szülész szobába. Anya csak megszorította a kezem, én megpusziltam a homlokát.

- Kérem!- szólt rám a nővér. Igen tudtam el kell köszönnöm. Már csak azt láttam hogy liftbe beszálltak. Apa sehol nem volt.

- Kicsim, Anya? Hol van? - jelent meg.

- Most..vitték...be..szülni..siess - nyögtem ki könnyek közt.

Apa olyan ideges volt csak futott fel a lépcsőn a liftet meg se várta. Leültem és csak sírtam. Rékának írtam egy üzenetet.

Feladó: Anna

Gyere a kórházba!!!

Körülbelül 20 perc múlva megjelent Réka Olival. Olival? Ő mit keres itt?

- Réka - öleltem meg szorosan.

- Úristen, jól vagy mi a baj? - fogta meg a kezem.

- Anyát bevitték - potyogtak a könnyeim. Réka nagyon jó barátnő, nem mondott semmit csak megölelt.

- Anna nem is mondtad, hogy kisfiú lesz vagy kislány? - kérdezte Réka

- Kislány. Udvarhelyi Laura - húztam fél mosolyra a szám.

Alig 1 órás várakozás után megjelent az orvos.

- Üdvözlöm! Örömmel közlöm, hogy megszületett a húga. - mondta ki az orvos. ÚRISTEN, KISHÚGOM SZÜLETETT!!! EL SEM HISZEM. Boldogan borultam Réka nyakába. Felfoghatatlan érzés. Megláttam Apát, s odafutottam hozzá.

- Apaaaaaa megszületett a második kislányod. Hol van Húgi és Anya? - öleltem meg.

- Igen, te meg nővér. Nem sokára jön egy nővérke és megmondja. - puszilt meg.

5 perc múlva meg is jelent a nővérke. Elmondtam neki, hogy megszeretném nézni a kishúgom és Anyát. Megmutatta, hogy melyik ajtó és benyitottam.

- Úristen, jól vagytok? - futottam oda hozzájuk.

- Igen, nézd milyen aranyos - fordította a picit felém. Istenem milyen édes kishúgom van és milyen gyönyörű.

- Megfoghatom? - kérdeztem Anyától.

- Sajnos nem, az orvos nem engedi. - mondta szomorúan. Leültem Anya mellé és megsimítottam kicsi Lau fejét. Olyan cuki volt ahogy megfogta a kezem.

Kb. 20 percig lehettem bent és jött is a nővérke, hogy letelt az idő. Ki kellett mennem, mert Laurát vizsgálták. Mikor vissza mentem Rékához már Szikiék is ott voltak.

- Gratulálunk! - mondták ki egyszerre.

-Köszönöm, el se tudjátok képzelni milyen édes és gyönyörű. -"dicsekedtem".

- Anna figyelj nem rég hívott Szikora Robi és Alföldi Robi, hogy mikor megyünk, mert próbálni kellene a hétvégére. - közölte Bence.

- Jó értem. Felhívom Apát, hogy hol van és megbeszélem vele. -mosolyogtam.

- Ha most nem haragszol ránk mi vissza megyünk hozzánk - mondta Sziki.

- Jó persze menjetek és köszönöm, hogy eljöttek még egyszer. -köszöntem el tőlük.

7.fejezet: Egyik legfontosabb napom

*Anna szemszöge*
Nem tudom mi lenne velem Réka nem lenne legjobb barátnőm.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. - öleltem vissza
- Anna! Figyelj most jut eszembe, hogy anyáék itt vannak Pesten, felhívom őket.- és elszaladt a telefonjáért.
2 perc se kellett Réka megjelent.
- Eltudnak vinni. - vigyorgott.
- Úristen, köszönöm Réka.- ugrottam a nyakába.
- 3 perc és itt vannak.- szólt.
Kimentem a többiekhez.
- Figyeljetek lányok el kell mennem Pécsre, a csajos estét fejezzétek be helyettem. - jelentettem ki nekik.
- De miért? - kérdezett P.Lili.
- Majd Réka elmondja, de most sietek. Puszi. - kaptam fel a cipőm és indultunk le a kocsihoz Rékával.
3 perc múlva itt is voltak a szülei.
- Köszönöm, hogy elvisztek. - mondtam Réka anyujának.
- Nagyon szívesen.- válaszolt. Réka megölelte anyuját, apuját. Én is odamentem megöleltem, beültünk a kocsiba és indultunk is.

*Réka szemszöge*
Miután Annát elvitték visszamentem a csajokhoz.
- Na mi történt Annával? - kérdezett P.Lili.
- Anyukájánál bármikor megindulhat a szülés. - válaszoltam nekik.
- Nem akarsz utánuk menni? - kérdezte mosolyogva B.Lili.
- Nem lenne baj? - néztem rájuk.
- Dehogyis. - legyintett Lilla.- Majd hárman megtartjuk a csajos estét, igaz?- vigyorgott.
- Persze. De majd hívjatok, ha van valami fejlemény. - kacsintott Titi. A Titi nevet Péterffy Lilinek adtam, hogy könnyebben megkülönböztessem őket. De csak én hívhatom így.:D
Felhívtam Szikit és elmeséltem neki, hogy mi történt. Azt mondta szól Szikora Robinak és elintézik, hogy utánuk menjünk. 10 perc múlva csörgött a telefonom.
- Szia Réka. - szólt Benny.
- Szia.
- Itt vagyunk lent egy kisbusszal és indulhatunk Anna után, elintéztük.
- Rendben. - raktam le a telefont.
- Lányok, akkor én megyek. Jó szórakozást! - megöleltem őket és futottam a lifthez. Az más kérdés, hogy majdnem hasra estem, annyira gyorsan szedtem a lábaimat. Oli, Sziki, Benny, Ya Ou és én mentünk Annához. Reméljük örülni fog.

*Anna szemszöge*
Alig 4 órás utazás után odaértünk a kórházhoz. Aludtam az úton, így legalább eltelt az idő. Beléptünk a kórházba miután megláttam Apát odafutottam s megöleltem.
- Szia  Kincsem! - köszönt.
- Szia Apa. - köszöntem vissza. - Anya? - kérdeztem.
- Fent van a korszobába. Csak jöttem neki teáért,és megláttalak téged. - válaszolt.
- Merre? - faggattam.
- Fent az emeleten. Jobbra az első ajtó. Na, de most megyek akkor neki teáért. Menj fel hozzá biztos örülni fog.- mondta Apa és elment Zsuzsival és Gáborral. (Réka és Sziki szülei)
Felmentem meg is találtam az ajtót. Benyitottam.
- Szia Anya.- köszöntem neki, odamentem hozzá és megpusziltam.
- Szia Drágám - köszönt.
- Hogy vagy? A pici? - aggódtam.
- Hát nem a legjobban. A picike meg rugdalózik, érzem, hogy mozog. - simogatta a hasát.
- Na sziasztok!- lépett be Apa a teával, odanyújtotta Anyának.
- Köszi Édesem - szólt Anya.
- Lemegyek egy forrócsokiért mindjárt jövök. - és kimentem. Becsuktam az ajtót és egyszer csak pityegett a telefonom. Ki lehet az? Megnéztem.
Feladó:Réka
Szia! Menj ki a kórház ajtajához! <3
Lementem a lécsőn, kimentem a bejárati ajtón. Úristen. Ne. Ezt nem hiszem el. Rékáék eljöttek hozzám. Futottam, Réka nyakába majd a többiekébe ugrottam.
- Köszönöm, hogy itt vagytok! - öleltem meg szorosan a fiúkat és Rékát.
- Tudod, hogy mi mindig itt vagyunk egymásnak.-mondta Benny.
- Felmegyünk? - kérdezte Ya Ou Rékától.
- Gyertek. - mondtam. Bementünk a kórházba, felvezettem Apáékhoz, én meg elmentem forrócsokiért.
- Annaaaaaa.- hallottam nyújtva a nevem.
- Tessék? - kérdeztem de akkor már összefutottam Rékával.
- Nekem is. - futott majd, nyújt a zsebébe az apróért.
- Gondoltam te bolond. - lihegett mellettem. Bedobtam az aprót, kész lett és átnyújtottam neki.
- Anyud vár amúgy. - ivott bele a forrócsokijába Réka.
- Gyere akkor menjünk. - útközben megittam a forrócsokim.
Benyitottunk Anyához. A fiúk mondták, hogy kimennek magunkra hagynak Anyával és Apával. Apa is mondta hogy kimegy iszik egy kávét, ketten maradtunk Anyával.
- Hogy vagy kicsim? Próbák? - kérdezte.
- Hát..már sokat gyakoroltunk. Ma is.
- Értem.

*Réka szemszöge*
Kint ültünk a váróban, közben beszélgettünk. Egyszer csak megláttam anyáékat.
- Sziasztok! - integettem nekik vidáman.
- Sziasztok! - köszöntek.
- Csókolom. - köszöntek a többiek teljesen egyszerre. Felnevettünk.
- Tegezzetek nyugodtan. Én Zsuzsi vagyok, a férjem pedig Gábor. - mutatkozott be anya.
- Hölgyeim és Uraim! Bemutatom Önöknek Szikszai Zsuzsannát és Szikszai Gábort! És a két gyermeküket Szikszai Pétert és Szikszai Rékát! Jeeeeeee. - játszottam műsorvezetőt.
- Nem megy ez neked. - kritizált Sziki. Odamentem hozzá és vállba vertem, mire az ölébe ültetett. Nekem jó.
- Furák vagytok. - nevetett Olivér. Nem is értem, hogy miért mondja...
- Sokszor mondják. - bólogatott Peti.
- Nem fogadtátok őket örökbe? - kérdezte Benny. Köszi.
- Néha mi is elgondolkodunk ezen. - nevetett apa. Nem kicsit lepődtünk meg.
- A lényeg a szeretet... - grimaszoltam. Anna jött ki az anyukájától.
- Sziasztok! - mosolygott a szüleimre.
- Na mizu? - érdeklődtem.
- Trollkodik a gyerek. - vigyorgott.- Komolyan szólva gyakori fájásai vannak, szóval pár óra és szül. Amúgy te miért ülsz Sziki ölében? - nézett ránk.
- Mert megütöttem és az ölébe ültetett. - magyaráztam. Csak egy legyintéssel reagált. Ő már megszokta a fogyatékosságainkat.
- Gyerekek, mi lenne, ha hazamennénk és majd holnap visszajönnétek? - kérdezte anya.
- De csak, ha nem zavarunk. - mondta Benny. Annyira imádom, hogy ilyen kis szerény, és nem csak Ő, hanem a többi fiú is.
- Ugyan már. Túl csendes már a ház, kell egy kis zaj. - mosolygott apa. Hát, igen. Amióta mindketten elköltöztünk a bátyámmal kihalt a ház.
- Oké, akkor gyertek mindannyian hozzánk.- szólt anyu.
- Anna jössz velünk, vagy itt maradsz anyukáddal?- kérdeztem Annától.
- Megyek, anya azt mondta pihenjek egy kicsit.

*Anna szemszöge*
Elköszöntem Anyától, Apától és mentem Rékáék után.
 - Kicsim, menj be tiszta ruháért itt a kulcs. - futott utánam Apu.
 - Oké, te itt maradsz? - kérdeztem.
- Igen, legyél jó, szia. - köszönt. Visszaköszöntem és kimentünk a kórházból. Megkértem Rékát, hogy sétáljon el velem az igazi otthonomhoz. Hiányzott egy kicsit a pécsi hangulat. Odaértünk a házunk elé. Beléptem a kapun, majd az ajtót is kinyitottam. Kuci leült a nappaliba, én felszaladtam a szobámba ruháért.
- Anna segítsek? - kérdezte Réka.
 - Nem, nem köszi - válaszoltam. 10 perc alatt gyors bepakoltam egy- két ruhát és mentünk is. Kiléptünk az ajtón, bezártam volna, de eszembe jutott valami.
- Réka, várj egy kicsit. - szóltam neki. 3 perc után 2 gördeszkával tértem vissza.
- Régi móka? - kérdezte.
- Igen. - kacsintottam. Tudni kell, hogy régen szinte mindenhova gördeszkával jártunk.

12. fejezet: A második élőshow

*Anna szemszöge*

Reggel hangos nevetésre keltem. Hihetetlen, hogy már a második élőshow lesz ma. Kimentem a konyhába, ahol mindenki ébren volt.

- Jó reggelt. - köszöntem.

- Kérsz tejeskávét? - kérdezte Lili.

- Persze. Ti mikor indultok? - ültem le a székre.

- Veled megyünk. Látom neked még túl korán van. - bökött oldalba Titi. Úgy érzem magam, mint egy zombi. Rékus már csinált reggelit, ami rántotta volt. Imádom mikor ő főz. Miután megettük, Réka el is köszönt, mert ő hamarabb megy a székházba. Elég szeles, esős időnek látszott. Felvettem egy cicanadrágot és egy farmer inget. Szokásos sminket kentem magamra. A csajok is elkészültek így indultunk is. Háromnegyed óra múlva a székházban voltunk. Ahogy beléptem Oliékat pillantottam meg. Liliék mentek a színpadhoz, én oda mentem a fiúkhoz.

- Sziasztok! - köszöntem.

- Szia! - hallottam a négy fiú hangját. A köszönésemre a szőkeség felkapta a fejét. A fiúk felálltak és otthagytak minket kettesben.

- Figyelj, a tegnapi a bulin az a csók mi volt? - pirultam el.

- Otthon megbeszéljük, jó? Mennem kell próbára. - ölelt meg és a számra adott egy majdnem csókot. Csak álltam és bambultam magam elé. Tegnap csók, ma ölelés és egy szájra puszi.  Az álmodozásomból Ben szakított ki.

- Nem mész próbára? Most kezdődik. - érdeklődött.

- Jaj de, köszi. - futottam a próba helyszínére.

A próba fél tíztől egészen ebéd időig tartott apró szünetekkel. Az ebédem elfogyasztása után, ami bolognai volt, kimentem az öltözőmből. A büfénél legjobb barátnőmet pillantottam meg és azonnal behúztam az öltözőmbe.

- Mi az? - nézett rám nagy szemekkel.

- Képzeld ahogy jöttünk, Szikiékkel találkoztam és megkérdeztem Olit, hogy mi volt a csók és azt mondta majd otthon megbeszéljük megölelt és szájon puszilt. - vigyorogtam

- Ez tök jó! Biztos össze fogtok jönni. - kacsingatott. Szép álom.

Letelt az ebéd idő, visszamentünk próbálni. Délután 4 órakor léptem ki a székházból. Rékát csörgettem, de nem vette fel. Akkor még nem ér rá.

- Szia! - köszönt Titi mögöttem.

- Hali! Mész valahova? - kérdeztem.

- Haza. Nem jössz el velem futni? - mosolygott.

- Ö..mehetünk, de mikorra kell visszajönni? - törtem a fejem.

- Negyed hétre. - válaszolt. 

Elindultunk haza a Corvinra. A lépcsőház ajtajánál várt minket pár rajongó. Aláírást és közös képet kértek. Miután elköszöntünk tőlük, felballagtunk és beléptünk a lakásba. Titi még átvette a futó ruháját felmentem a netre. A közösségi oldalon rengeteg üzenetet, bejelölést kaptam. Pár embernek válaszoltam, visszajelöltem őket. Miután kész lett Lili én is gyors összeszedtem magam. Rápillantottam az órára, ami már 5 órát mutatott. Elindultunk, bezártam az ajtót. A Corvin házak körül futottunk.

- Egy versenyt? - kérdezte Lili.

- Oké. A nyertes nyereménye... - találgattam.

- A vesztes fizet egy fagyit. - mondta Lili nevetve.

A fagyizóig versenyeztünk. Futás közben megpillantottam Olivért, aki épp Bennyékkel sétált. Kicsit elbambultam, de nem vettek észre. Az álmodozásomnak köszönhetően Titi előbb beért.

- Én nyertem. - ölelt meg.

- Gratulálok. Milyen fagyit kérsz? Kettő gombóc. - mosolyogtam.

- Eper, vanília. - kérte az eladótól.

- Én egy csoki, eper - fizettem ki.

- Köszi. - puszilt meg.

- Megérdemelted. - kacsintottam. 

Megettük a fagyit, Lili ránézett a telójára és húzni kezdett magával.

- Elkésünk. - lihegett.

- Mennyi az idő? - állítottam meg.

- Fél hat múlt, és negyedre kell ott lenni. 

 Hazafelé sprinteltünk. Gyors berohantunk a lakásba Lili elment letusolni, én addig leültem a fotelra. Hamar kész lett, én is letusoltam. Felöltöztünk, felkötöttem a hajam és gyors elindultunk. Most kevesebb mint fél óra alatt ott voltunk. Besiettünk a székházba ahol a stylist-unk és a sminkeseink vártak. Ők mondták, hogy nekem mennem kell a színpadra. Alföldi várt, hogy még elpróbáljuk a számot. Negyed nyolcra végeztünk az élőshow előtti próbával. A stylist-tal kiválasztottuk a ruhát, a fodrász kivasalta a hajam, a sminkes rakott rám egy egyszerű sminket.

Mire kész lettem 19:50 volt. Elkezdtük a visszaszámlálást. Csatlakoztunk Liliékkel a többiekhez. Észrevett Sziki és intett, hogy menjek oda.

- Sziasztok! - köszöntem suttogva, mert elkezdődött az adás.

- Gyönyörű vagy! - mondták mind a négyen.

- Köszönöm. - mosolyogtam. Réka is odajött hozzánk.

- Szép, jó reggelt. - köszönt.

- Hello! - öleltem meg.

- Ugye nem izgulsz? - nézett rám mosolyogva. Nem szóltam csak bólintottam. Ő csak megölelt. A fiúk kezdték így mindegyiket megöleltem és sok sikert kívántam.

- El nem rontani! - "fenyegette meg" a fiúkat Réka.

- Oké. - szólt Sziki. Fogták a poharaikat és indultak is.

Eszméletlenek voltak. Sorba mindenki nagyon ügyes volt. Utoljára én léptem fel, nagyon izgultam. Oli a felkonferálás előtt odajött és megölelt. Nagyon jól esett.

- Sok sikert! - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Elhúzódott a ledfal, kiléptem a biztonságot nyújtó fal mögül. Elkezdtem a dalt. Nagyon remegtem. A végén mindenki állva tapsolt. A mentoroktól csak jó kritikát kaptam, aminek nagyon örülök. Lementem a színpadról, és mindenki megölelt, gratulált. Nem akartam, hogy kiessen valaki hisz mindenki olyan ügyes volt.

6.fejezet: Szent a béke?

Sziasztok! Bocsi, hogy csak ma rakom fel a részt, de telefonról akartam, de az meg bekrepált. Remélem tegnap mindenki szétmosolyogta magát.c: Jó olvasást! Puszi: Petra











*Réka szemszöge*
- Aha. Szóval a Cup Song-ot akarjátok énekelni, de nem tudjátok megtanulni az ütemet a pohárral.- értelmeztem a frissen kialakult szituációt. A fiúk valami újat akarnak mutatni, ezért eljátsszák az ismert poharas dalt, de képtelenek megtanulni.
- Pontosan.- értett egyet Benny. 6 szempár szuggerált folyamatosan. A ByTheWay, Szikora Robi és Sára, az énektanár. És, hogy miért pont engem? Mert én álmomból felkeltve is tudom a cup songot.
- Üljetek az asztalhoz.- sóhajtottam. Egy kisebb örömünnep vette kezdetét. Megmutattam a srácoknak, utána részletekre szedve próbáltam megtanítani nekik a poharas részt. Elég sokat nevettünk, de a fejemhez is sokszor nyúltam. Mindent a cél érdekében. 2 óra múlva tartottunk egy kis szünetet, közben megettük a muffinokat. Mindenki csak dicsérte.
- Ezt figyeljétek.- mondta Ya Ou, és eljátszotta. Megtapsoltuk.
- Réka, te mennyi idő alatt tanultad meg?- kérdezte Robi úr.
- Öhm.. Körülbelül fél óra alatt.- mondtam.
- Wow. Nagyon ügyes vagy.- dicsért meg Sára.
- Köszönöm.
- Csak próbál felvágni.- legyintett Sziki.
- Most lebuktam.- vágtam szomorú fejet.
Még 2 órát próbáltunk, de már egy picit énekeltek hozzá. Mikor kijöttünk, Annával találtuk magunkat szemben.
- Sziasztok!- köszönt gúnyosan. Ebben a pillanatban sírva elfutottam volna. De erőt vettem magamon és megpróbálkoztam a lehetetlennel: megbeszélni a történteket.
- Beszélhetünk?- kérdeztem remegve.
- Veled?- röhögött ki.
- Kérlek.- szinte már könyörögtem.
- Rendben, de csak négyszemközt.
- Oké.- félre vonultunk, közben a fiúk hazamentek.
- Szóval?- kérdezte flegmán.
- Figyelj, nagyon sajnálom ami történt. Nem tagadom, hogy Olivér meg akart csókolni. Így van. Viszont én semmit nem akarok tőle. Mert neked tetszik. És a fiúknak az kell, amit nem kaphatnak meg. Hiszen én a fiúknak mindig csak egy éjszakás kaland voltam.  Nekik csak a testem kellett, semmi más. Neked pedig minimum 3 hónapos kapcsolataid voltak. Nekem egy értelmes kapcsolatom sem volt. Kérlek bocsáss meg.
- Tényleg semmit nem akarsz Olitól?- kérdezte halk, döbbent hangon.
- Nem. Nekem Ő olyan, mint egy testvér.- mondtam.
- Úristen... Hogy lehettem ilyen hülye?! Sajnálom.- borult a nyakamba. Kicsit furcsán nézhettünk ki. Két lány egymás vállán sír.
- Akkor szent a béke?- kérdeztem kinyújtva a kis ujjamat.
- Szent a béke.- megráztuk a kis ujjunkat.- Nincs kedved nálam aludni?
- De, szívesen.- mondtam, és hazaindultunk. A lakásban találkoztunk Anna lakótársaival, Péterffy Lilivel és Batánovics Lilivel. Öleléssel és puszival köszöntöttük egymást.

- Nincs kedvetek csajos estét tartani?- vetette fel az ötletet B.Lili.
- Ez nem is rossz ötlet.- mondtam.
- Igen. Legalább kicsit közelebbről is megismerkedhetnénk.- mondta P.Lili.
- Akkor csajos estét tartunk.- jelentette be ünnepélyesen Anna.
- Jöhetne Lilla?- kérdeztem.
- Persze. Az a jó, ha minél többen vagyunk.- mosolygott B.Lili.
- Úúúúúú, akkor süthetnél muffint, hogy a lányok is megkóstolják.- nézett felém barátnőm.
- Milyen muffin?- kérdezték pontosan egyszerre. Mind a négyen elnevettük magunkat.
- Réka süti a világ legfinomabb muffinját.- áradozott a szőkeség mellettem.
- Hm, akkor azt vétek lenne kihagyni.- húzogatta szemöldökeit P.Lili.
- Szerintem nézzük meg, hogy mit kell venni.- indultak el a konyhába. Én addig felhívtam Lillát.
- Szia Réka!- köszönt vidáman barna hajú barátnőm.
- Szia Lilla! Csak arról érdeklődnék, hogy nincs-e kedved Annáéknál aludni? Mert csajos estét tartunk.- vázoltam fel terveinket.
- De, nagyon szívesen ott aludni.
- Tényleg? Jaj, de jó. Akkor mondjuk gyere át hozzám 7-re.
- Oké. Mit vigyek?
- Nem tudom. Amit gondolsz. Mondjuk hozhatnál filmet.- jutott hirtelen eszembe.
- Rendben. Megyek is készülődni. Sziaa.
- Szia.- mire letettük a lányok már nagyjából összeírták a bevásárlólistát.
- Na?- kérdezte izgatottan B.Lili.
- Eljön.- mosolyogtam. Megbeszéltük, hogy Anna jön velem és majd hárman jövünk vissza. Addig a lányok előkészítik a terepet. Felvettük a cipőinket és már mentünk is. Útközben egy csomót beszélgettünk. Az eddigi barátságunk alatt pár óráig tartott a harag, utána megbeszéltük. A rekordunk 3 nap. Akkor azért vesztünk össze, mert jött az osztályunkba egy új lány és Anna egyből odament hozzá. Nagyon jóba lettek, én meg egyedül éreztem magam. Szerencsére észre vett és újra velem lógott többet. Más kérdés, hogy az a csaj egész gimi alatt megpróbált- több-kevesebb sikerrel- keresztbe tenni nekem.
Miután sikeresen kihalásztam a táskámból a kulcsomat betettem a zárba és kinyitottam.
- Hű, de rég voltam itthon. Oh, szerelmem.- szaladt a kanapéhoz és jól megölelgette. Nagyon mély a kapcsolatuk.:D Ameddig Anna és Sanyi (elnevezte a kanapénkat) bepótolták az elmúlt napokat, addig én nekiláttam a muffin tésztájának összeállításához. Természetesen dupla adagot csináltam, mint mindig.
- Megjöttem.!- csúszott be a konyhába barátosném.
- Ezzel a lendülettel kereshetnél nekem valami ruhát holnapra.- mondtam neki angyalian mosolyogva.
- Végre. Már azt hittem sosem kérsz meg.- indul el ugrándozva a szobám felé. Erre még én sem számítottam. Sikeresen betettem az első adag sütit és elindultam a birodalmamba megnézni, hogy mit művel ott Anna.
- Karácsonyra pizsamát kapsz tőlem.- nézett rám.
- Oké, de olyat vegyél amit te is szívesen hordanál.- vigyorogtam. Tudni kell rólam, hogy az alvó ruhám egy pamut rövidnadrágból és egy Szikitől elvett pólóból áll. Körülbelül már 10 éves korom óta. Hihi.
- Reménytelen vagy.- forgatta meg a szemeit. Kivittem a cuccaimat a nappaliba utána betettem egy újabb adag sütit.
-Réka.- hallottam az Anna hangját.
-Mondjad?- kérdeztem, de már addigra Anna kijött a szobából.
-Mikor megyünk?- kérdezte.
-Ha megsült a süti.- válaszoltam neki.
-Ajj..mennyi idő?- nyavalygott.
-10 perc még.-nyugtattam le.
Leültünk és néztük a tévét.Annyira belemerültem a mesébe hogy egyszer Anna felkiáltott.
-Réka a sütii.-kiabált Anna.Gyors felpattantam és a sütőhöz rohantam. Huh. Nem égett oda.
-Mehetünk.-szóltam Annának.
-Juhuu.-gyors felugrott és felhúzta a cipőjét.Mire felvettem a cipőm Anna már zárni akarta az ajtót.:D Anna bezárta az ajtót és indultunk is. Útközben összefutottunk Lillával, mert kicsit előbb kész lettünk. Most már hárman mentünk a boltba bevásárolni.
*30 perccel később*
Bementünk a lakásba lepakoltuk a sütiket.

*Anna szemszöge*
Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Apa hívott.
-Szia Apa! Mizujs, jöttök ma megnézni?- kérdeztem tőle.
-Szia Kincsem! Baj van..Anyád pár napja fájlalja a hasát.- mondta. Azt hittem összeesek.
-Apa! Ugye nem?- kérdeztem. Igen nővér leszek. Réka se tudja. De ilyen hamar? 1 hónap múlva szülne. Elvonultam egy másik helyiségbe hogy a többiek ne hallják.
-Nem tudom kincsem. De nem tudsz idejönni? Most hoztuk be a kórházba hogy megnézzék mi a baj.-válaszolt.
-De. Apa mindjárt indulok megkérek valakit a csapattársaim közül akinek van kocsija, hogy vigyen el.-kapkodtam a szavakat.
-Jó kicsim de nyugodj le.- hallottam hangját.
-De most lerakom, szia. -köszöntem el. Leraktam a telefont, és potyogtak a könnyeim. Most mi lesz? Ki fog elvinni? Ott kell lennem. De Pécs nem fél órára van.
-Mi a baj Anna?- szaladt be Réka.- Nem tudtam hol vagy.
-Figyelj Réka..Kistestvérem lesz.-nyögtem ki nagy nehezen.
-De hát ez jó Anna. Ünnepeljük meg.-kiáltott fel.
-Réka állj! Valóban örülök, hogy kis tesóm lesz. De egy baj van.-hajtottam le a fejem.
-Mi?- ijedt meg.
-Az, hogy Anyu 1 hónap múlva szülne akkora van kiírva, de már most fájlalja a hasát, és úgy érzi minden percbe, mintha jönne a baba. Apa hívott, hogy ha tudok menjek be a kórházba.
-Oh..értem.- válaszolt és megölelt...

5. Fejezet: Életem legrosszabb napja

*Anna szemszöge*

Miután hazaértem alig vártam hogy egy forró fürdőd vegyek. A kádat majdnem tele engedtem és belehuppantam. Még mindig nem hiszem el, hogy Réka megtette ezt velem. Egy kicsit üldögéltem a gondolataimba merülve. Kiszálltam a kádból, megtörölköztem, felkaptam a köntösöm és a nappaliba mentem. Leültem a fotelra és már nem bírtam tovább: kibuggyantak a könnyeim. Úgy éreztem elveszítettem a legjobb barátnőmet. Úgy gondoltam, hogy kicsit kiszellőztetem a fejem és elmegyek futni. Bementem a szobámba, hogy felvegyem a futóruhámat ami egy pulcsiból, topból és egy nadrágból állt.

Csöngettek. Kinéztem az ajtó kinézőn: Olivér volt. Már csak Ő hiányzott.
- Anna, légyszíves engedj be!- halottam a hangját kintről.
 Nem akarom, hogy ezek után beszéljen velem, de erőt vettem magamon és kinyitottam.
- Mit akarsz?- támadtam rá köszönés nélkül.
- Megbeszélni amit láttál, félre értetted.- válaszolt.
- Én értettem félre? Na jó most hagyjuk abba. Ahogy bejöttél úgy mehetsz is ki.
- De Anna ne vágd már be a durcit, ne légy utálatos, békülj ki Rékával.- kezdte volna adni a tanácsait.
- Olivér menj el!- szinte már majdnem üvöltöttem.
- Nyugi elmegyek csak gondold át az egészet- mondta, és elment.
Becsaptam az ajtót és éreztem, hogy ismét folyik a könnyem. Hallottam hogy megcsörren a telefonom: Réka hívott. Kinyomtam és zsebre raktam. Megtöröltem a szemem, hogy ne könnyes szemmel menjek futni. Felvettem a cipőm, bezártam az ajtót és indultam. Futottam, ahogy bírtam. Már elég messze jártam amikor éreztem, ahogy a kezemre esett egy óriási esőcsepp. Elkezdett esni az eső. Olyan volt, mintha dézsából öntenék. Éreztem, hogy mindenem vizes, és, hogy haza kéne mennem. Hazáig sprinteltem, kinyitottam az ajtót és ledobtam a futó ruhám. Vettem egy gyors zuhanyt és bedőltem a pihe puha ágyikómba.

/Másnap reggel/

Kinyitottam a szemem és ránéztem az órámra: 11 órát mutatott. Felvettem a mamuszom és kicsoszogtam a konyhába. Kivettem a szekrényből egy müzlitálat, öntöttem bele tejet, raktam bele cini minis-t és leültem a fotelra. Bekapcsoltam a Tv-t és elkezdtem nézni. Megettem a reggelimet és gyors felöltöztem. Egy egyszerű szettet vettem fel, ami egy kötött felsőből és egy pöttyös nadrágból állt. Gondoltam nem  unatkozok tovább inkább elmegyek sétálni, mert még van egy kis időm próba előtt. A telefonom beleraktam egy kis táskába a pénztárcámmal együtt, felkaptam a converse-met és indultam is. Bementem a Corvin plázába szétnézni. El sem értem egy boltig és megláttam Szikit.
- Szia Sziki!- köszöntem.
- Szia. Miért nem jöttél át hozzánk?- kérdezte.
- Azért, mert semmi kedvem nem lett volna Réka nyávogását hallgatni.
- Ajj..Anna ne csináld már..Menj haza, hívd fel Rékát és beszéljetek meg.
- De..Sziki-kezdtem volna, de közbevágott.
- Nincs de! Rajtad és Rékán is látszik, hogy hiányoztok egymásnak csak letagadjátok, pedig igen is hiányoztok egymásnak.
- Most megyek Sziki.-öleltem át.ô
- Jó, de tedd meg kérlek amit mondtam. Legalább az én kedvemért.- ölelt vissza Sziki.
- Oké, szia! Majd hívlak.- integettem neki.
 A körülbelül 5 méteres úton azon gondolkoztam, hogy lehet igaza van Szikinek. Amióta megtörtént ez az esett, azóta csak sírok, és töröm a fejem mit csináljak. Folyton a telefonomat nézem, lehet azt várom, hogy hívjon. Ajj... Nem tudom. Hazaérve ledobtam a cipőm és befeküdtem az ágyamba. Megnéztem a Aranyhaj és a nagy gubanc című mesét, amit Rékával még elsőnek néztük meg a moziba. Mikor meghallottam az első dalt előjöttek az emlékek, és elkapott a sírás.

*Réka szemszöge*
- Következik a ByTheWay..-halottam a TV üvöltő, sikító hangját ugyanis az  X-Faktor ismétlés ment. Úristen akkor hány óra? Ránéztem az órára délután 1 órát mutatott. Kikeltem az ágyból, kimentem a konyhába. Hűtőből kivettem egy üveg nutellát és rákentem egy szelet kenyérre. Indultam volna a szobámba, de csengettek.
- Ki az?- léptem az ajtóhoz. 
- Én vagyok az, a bátyád.-szólt Sziki.
- Ohh..Sziia bátyus.- engedtem be.
- Látom meglepődtél.- akasztotta fel a kabátját a fogasra.
- Nem, csak nem rég keltem fel.- mosolyogtam rá.
- Van valami sütid? Éhes vagyok.-nézett rám bociszemmel.
- Nincs.-ültem le a fotelra.
- Naaa süss valamit nekem.-ült le mellém, és nyomott egy puszit az arcomra.
- Mit kérsz? -fordultam felé.
- Muffint.-válaszolt.
Felálltam és a pulthoz indultam. Elővettem a hozzávalókat,és gyors elkészítettem. Beraktam a sütőbe, addig gyors felöltöztem. Felvettem egy cicanadrágot és egy barna felsőt.
- Rékus, találkoztam Annával.- kiabált a szobámba Sziki.
- Mit akart?- jöttem ki a szobából.
- Ő semmit, én beszéltem vele a veszekedésetekről..
- Ajj. Sziki miért avatkozol bele?- húztam fel magam.
- Mert a bátyád vagyok és nem nézem végig, hogy szenvedsz úgy, mint Anna..
- Anna sír a történtek miatt?- csodálkoztam.
- Igen, úgy, mint te.- mondta.
- Nem hiszem el.- fogtam a fejem.
- Miért hazudnék neked?- nézett rám kérdőn.
- Nem tudom.- néztem a lábamat, mintha ha valami érdekes lenne rajta.
- Tudod, hogy mindenbe segítek és kifogtok békülni.- mosolygott bíztatóan.
- Juj a süti.- rohantam a sütőhöz.
- Odaégett?- kérdezte.
- Nem.- válaszoltam.
Beleraktam egy kis ételtartóba a muffinokat és a sütőt kikapcsoltam.
- Hova megyünk?- kérdeztem Szikitől.
- Próbáluni.- állt fel a fotelről.
Elraktam a muffinokat a fekete bőrtáskámba, felvettem a bakancsom. A körsálam lazán magamra raktam. Bezártam az ajtót és indultunk is. Felhívtam Annát útközben hátha sikerrel járok és felveszi.
Sikerrel jártam, felvette.
- Szia Anna.- szóltam bele.
- Szia!- hallottam gúnyos hangját.
- Csak azért hívlak, hogy mikor jössz a Lurdyhoz?- kérdeztem tőle.
- Majd megyek! Szia!- és kinyomta. Odaértük a Lurdyhoz, felmentünk és elkezdtük a próbát.