7.fejezet: Egyik legfontosabb napom

*Anna szemszöge*
Nem tudom mi lenne velem Réka nem lenne legjobb barátnőm.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. - öleltem vissza
- Anna! Figyelj most jut eszembe, hogy anyáék itt vannak Pesten, felhívom őket.- és elszaladt a telefonjáért.
2 perc se kellett Réka megjelent.
- Eltudnak vinni. - vigyorgott.
- Úristen, köszönöm Réka.- ugrottam a nyakába.
- 3 perc és itt vannak.- szólt.
Kimentem a többiekhez.
- Figyeljetek lányok el kell mennem Pécsre, a csajos estét fejezzétek be helyettem. - jelentettem ki nekik.
- De miért? - kérdezett P.Lili.
- Majd Réka elmondja, de most sietek. Puszi. - kaptam fel a cipőm és indultunk le a kocsihoz Rékával.
3 perc múlva itt is voltak a szülei.
- Köszönöm, hogy elvisztek. - mondtam Réka anyujának.
- Nagyon szívesen.- válaszolt. Réka megölelte anyuját, apuját. Én is odamentem megöleltem, beültünk a kocsiba és indultunk is.

*Réka szemszöge*
Miután Annát elvitték visszamentem a csajokhoz.
- Na mi történt Annával? - kérdezett P.Lili.
- Anyukájánál bármikor megindulhat a szülés. - válaszoltam nekik.
- Nem akarsz utánuk menni? - kérdezte mosolyogva B.Lili.
- Nem lenne baj? - néztem rájuk.
- Dehogyis. - legyintett Lilla.- Majd hárman megtartjuk a csajos estét, igaz?- vigyorgott.
- Persze. De majd hívjatok, ha van valami fejlemény. - kacsintott Titi. A Titi nevet Péterffy Lilinek adtam, hogy könnyebben megkülönböztessem őket. De csak én hívhatom így.:D
Felhívtam Szikit és elmeséltem neki, hogy mi történt. Azt mondta szól Szikora Robinak és elintézik, hogy utánuk menjünk. 10 perc múlva csörgött a telefonom.
- Szia Réka. - szólt Benny.
- Szia.
- Itt vagyunk lent egy kisbusszal és indulhatunk Anna után, elintéztük.
- Rendben. - raktam le a telefont.
- Lányok, akkor én megyek. Jó szórakozást! - megöleltem őket és futottam a lifthez. Az más kérdés, hogy majdnem hasra estem, annyira gyorsan szedtem a lábaimat. Oli, Sziki, Benny, Ya Ou és én mentünk Annához. Reméljük örülni fog.

*Anna szemszöge*
Alig 4 órás utazás után odaértünk a kórházhoz. Aludtam az úton, így legalább eltelt az idő. Beléptünk a kórházba miután megláttam Apát odafutottam s megöleltem.
- Szia  Kincsem! - köszönt.
- Szia Apa. - köszöntem vissza. - Anya? - kérdeztem.
- Fent van a korszobába. Csak jöttem neki teáért,és megláttalak téged. - válaszolt.
- Merre? - faggattam.
- Fent az emeleten. Jobbra az első ajtó. Na, de most megyek akkor neki teáért. Menj fel hozzá biztos örülni fog.- mondta Apa és elment Zsuzsival és Gáborral. (Réka és Sziki szülei)
Felmentem meg is találtam az ajtót. Benyitottam.
- Szia Anya.- köszöntem neki, odamentem hozzá és megpusziltam.
- Szia Drágám - köszönt.
- Hogy vagy? A pici? - aggódtam.
- Hát nem a legjobban. A picike meg rugdalózik, érzem, hogy mozog. - simogatta a hasát.
- Na sziasztok!- lépett be Apa a teával, odanyújtotta Anyának.
- Köszi Édesem - szólt Anya.
- Lemegyek egy forrócsokiért mindjárt jövök. - és kimentem. Becsuktam az ajtót és egyszer csak pityegett a telefonom. Ki lehet az? Megnéztem.
Feladó:Réka
Szia! Menj ki a kórház ajtajához! <3
Lementem a lécsőn, kimentem a bejárati ajtón. Úristen. Ne. Ezt nem hiszem el. Rékáék eljöttek hozzám. Futottam, Réka nyakába majd a többiekébe ugrottam.
- Köszönöm, hogy itt vagytok! - öleltem meg szorosan a fiúkat és Rékát.
- Tudod, hogy mi mindig itt vagyunk egymásnak.-mondta Benny.
- Felmegyünk? - kérdezte Ya Ou Rékától.
- Gyertek. - mondtam. Bementünk a kórházba, felvezettem Apáékhoz, én meg elmentem forrócsokiért.
- Annaaaaaa.- hallottam nyújtva a nevem.
- Tessék? - kérdeztem de akkor már összefutottam Rékával.
- Nekem is. - futott majd, nyújt a zsebébe az apróért.
- Gondoltam te bolond. - lihegett mellettem. Bedobtam az aprót, kész lett és átnyújtottam neki.
- Anyud vár amúgy. - ivott bele a forrócsokijába Réka.
- Gyere akkor menjünk. - útközben megittam a forrócsokim.
Benyitottunk Anyához. A fiúk mondták, hogy kimennek magunkra hagynak Anyával és Apával. Apa is mondta hogy kimegy iszik egy kávét, ketten maradtunk Anyával.
- Hogy vagy kicsim? Próbák? - kérdezte.
- Hát..már sokat gyakoroltunk. Ma is.
- Értem.

*Réka szemszöge*
Kint ültünk a váróban, közben beszélgettünk. Egyszer csak megláttam anyáékat.
- Sziasztok! - integettem nekik vidáman.
- Sziasztok! - köszöntek.
- Csókolom. - köszöntek a többiek teljesen egyszerre. Felnevettünk.
- Tegezzetek nyugodtan. Én Zsuzsi vagyok, a férjem pedig Gábor. - mutatkozott be anya.
- Hölgyeim és Uraim! Bemutatom Önöknek Szikszai Zsuzsannát és Szikszai Gábort! És a két gyermeküket Szikszai Pétert és Szikszai Rékát! Jeeeeeee. - játszottam műsorvezetőt.
- Nem megy ez neked. - kritizált Sziki. Odamentem hozzá és vállba vertem, mire az ölébe ültetett. Nekem jó.
- Furák vagytok. - nevetett Olivér. Nem is értem, hogy miért mondja...
- Sokszor mondják. - bólogatott Peti.
- Nem fogadtátok őket örökbe? - kérdezte Benny. Köszi.
- Néha mi is elgondolkodunk ezen. - nevetett apa. Nem kicsit lepődtünk meg.
- A lényeg a szeretet... - grimaszoltam. Anna jött ki az anyukájától.
- Sziasztok! - mosolygott a szüleimre.
- Na mizu? - érdeklődtem.
- Trollkodik a gyerek. - vigyorgott.- Komolyan szólva gyakori fájásai vannak, szóval pár óra és szül. Amúgy te miért ülsz Sziki ölében? - nézett ránk.
- Mert megütöttem és az ölébe ültetett. - magyaráztam. Csak egy legyintéssel reagált. Ő már megszokta a fogyatékosságainkat.
- Gyerekek, mi lenne, ha hazamennénk és majd holnap visszajönnétek? - kérdezte anya.
- De csak, ha nem zavarunk. - mondta Benny. Annyira imádom, hogy ilyen kis szerény, és nem csak Ő, hanem a többi fiú is.
- Ugyan már. Túl csendes már a ház, kell egy kis zaj. - mosolygott apa. Hát, igen. Amióta mindketten elköltöztünk a bátyámmal kihalt a ház.
- Oké, akkor gyertek mindannyian hozzánk.- szólt anyu.
- Anna jössz velünk, vagy itt maradsz anyukáddal?- kérdeztem Annától.
- Megyek, anya azt mondta pihenjek egy kicsit.

*Anna szemszöge*
Elköszöntem Anyától, Apától és mentem Rékáék után.
 - Kicsim, menj be tiszta ruháért itt a kulcs. - futott utánam Apu.
 - Oké, te itt maradsz? - kérdeztem.
- Igen, legyél jó, szia. - köszönt. Visszaköszöntem és kimentünk a kórházból. Megkértem Rékát, hogy sétáljon el velem az igazi otthonomhoz. Hiányzott egy kicsit a pécsi hangulat. Odaértünk a házunk elé. Beléptem a kapun, majd az ajtót is kinyitottam. Kuci leült a nappaliba, én felszaladtam a szobámba ruháért.
- Anna segítsek? - kérdezte Réka.
 - Nem, nem köszi - válaszoltam. 10 perc alatt gyors bepakoltam egy- két ruhát és mentünk is. Kiléptünk az ajtón, bezártam volna, de eszembe jutott valami.
- Réka, várj egy kicsit. - szóltam neki. 3 perc után 2 gördeszkával tértem vissza.
- Régi móka? - kérdezte.
- Igen. - kacsintottam. Tudni kell, hogy régen szinte mindenhova gördeszkával jártunk.

12. fejezet: A második élőshow

*Anna szemszöge*

Reggel hangos nevetésre keltem. Hihetetlen, hogy már a második élőshow lesz ma. Kimentem a konyhába, ahol mindenki ébren volt.

- Jó reggelt. - köszöntem.

- Kérsz tejeskávét? - kérdezte Lili.

- Persze. Ti mikor indultok? - ültem le a székre.

- Veled megyünk. Látom neked még túl korán van. - bökött oldalba Titi. Úgy érzem magam, mint egy zombi. Rékus már csinált reggelit, ami rántotta volt. Imádom mikor ő főz. Miután megettük, Réka el is köszönt, mert ő hamarabb megy a székházba. Elég szeles, esős időnek látszott. Felvettem egy cicanadrágot és egy farmer inget. Szokásos sminket kentem magamra. A csajok is elkészültek így indultunk is. Háromnegyed óra múlva a székházban voltunk. Ahogy beléptem Oliékat pillantottam meg. Liliék mentek a színpadhoz, én oda mentem a fiúkhoz.

- Sziasztok! - köszöntem.

- Szia! - hallottam a négy fiú hangját. A köszönésemre a szőkeség felkapta a fejét. A fiúk felálltak és otthagytak minket kettesben.

- Figyelj, a tegnapi a bulin az a csók mi volt? - pirultam el.

- Otthon megbeszéljük, jó? Mennem kell próbára. - ölelt meg és a számra adott egy majdnem csókot. Csak álltam és bambultam magam elé. Tegnap csók, ma ölelés és egy szájra puszi.  Az álmodozásomból Ben szakított ki.

- Nem mész próbára? Most kezdődik. - érdeklődött.

- Jaj de, köszi. - futottam a próba helyszínére.

A próba fél tíztől egészen ebéd időig tartott apró szünetekkel. Az ebédem elfogyasztása után, ami bolognai volt, kimentem az öltözőmből. A büfénél legjobb barátnőmet pillantottam meg és azonnal behúztam az öltözőmbe.

- Mi az? - nézett rám nagy szemekkel.

- Képzeld ahogy jöttünk, Szikiékkel találkoztam és megkérdeztem Olit, hogy mi volt a csók és azt mondta majd otthon megbeszéljük megölelt és szájon puszilt. - vigyorogtam

- Ez tök jó! Biztos össze fogtok jönni. - kacsingatott. Szép álom.

Letelt az ebéd idő, visszamentünk próbálni. Délután 4 órakor léptem ki a székházból. Rékát csörgettem, de nem vette fel. Akkor még nem ér rá.

- Szia! - köszönt Titi mögöttem.

- Hali! Mész valahova? - kérdeztem.

- Haza. Nem jössz el velem futni? - mosolygott.

- Ö..mehetünk, de mikorra kell visszajönni? - törtem a fejem.

- Negyed hétre. - válaszolt. 

Elindultunk haza a Corvinra. A lépcsőház ajtajánál várt minket pár rajongó. Aláírást és közös képet kértek. Miután elköszöntünk tőlük, felballagtunk és beléptünk a lakásba. Titi még átvette a futó ruháját felmentem a netre. A közösségi oldalon rengeteg üzenetet, bejelölést kaptam. Pár embernek válaszoltam, visszajelöltem őket. Miután kész lett Lili én is gyors összeszedtem magam. Rápillantottam az órára, ami már 5 órát mutatott. Elindultunk, bezártam az ajtót. A Corvin házak körül futottunk.

- Egy versenyt? - kérdezte Lili.

- Oké. A nyertes nyereménye... - találgattam.

- A vesztes fizet egy fagyit. - mondta Lili nevetve.

A fagyizóig versenyeztünk. Futás közben megpillantottam Olivért, aki épp Bennyékkel sétált. Kicsit elbambultam, de nem vettek észre. Az álmodozásomnak köszönhetően Titi előbb beért.

- Én nyertem. - ölelt meg.

- Gratulálok. Milyen fagyit kérsz? Kettő gombóc. - mosolyogtam.

- Eper, vanília. - kérte az eladótól.

- Én egy csoki, eper - fizettem ki.

- Köszi. - puszilt meg.

- Megérdemelted. - kacsintottam. 

Megettük a fagyit, Lili ránézett a telójára és húzni kezdett magával.

- Elkésünk. - lihegett.

- Mennyi az idő? - állítottam meg.

- Fél hat múlt, és negyedre kell ott lenni. 

 Hazafelé sprinteltünk. Gyors berohantunk a lakásba Lili elment letusolni, én addig leültem a fotelra. Hamar kész lett, én is letusoltam. Felöltöztünk, felkötöttem a hajam és gyors elindultunk. Most kevesebb mint fél óra alatt ott voltunk. Besiettünk a székházba ahol a stylist-unk és a sminkeseink vártak. Ők mondták, hogy nekem mennem kell a színpadra. Alföldi várt, hogy még elpróbáljuk a számot. Negyed nyolcra végeztünk az élőshow előtti próbával. A stylist-tal kiválasztottuk a ruhát, a fodrász kivasalta a hajam, a sminkes rakott rám egy egyszerű sminket.

Mire kész lettem 19:50 volt. Elkezdtük a visszaszámlálást. Csatlakoztunk Liliékkel a többiekhez. Észrevett Sziki és intett, hogy menjek oda.

- Sziasztok! - köszöntem suttogva, mert elkezdődött az adás.

- Gyönyörű vagy! - mondták mind a négyen.

- Köszönöm. - mosolyogtam. Réka is odajött hozzánk.

- Szép, jó reggelt. - köszönt.

- Hello! - öleltem meg.

- Ugye nem izgulsz? - nézett rám mosolyogva. Nem szóltam csak bólintottam. Ő csak megölelt. A fiúk kezdték így mindegyiket megöleltem és sok sikert kívántam.

- El nem rontani! - "fenyegette meg" a fiúkat Réka.

- Oké. - szólt Sziki. Fogták a poharaikat és indultak is.

Eszméletlenek voltak. Sorba mindenki nagyon ügyes volt. Utoljára én léptem fel, nagyon izgultam. Oli a felkonferálás előtt odajött és megölelt. Nagyon jól esett.

- Sok sikert! - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Elhúzódott a ledfal, kiléptem a biztonságot nyújtó fal mögül. Elkezdtem a dalt. Nagyon remegtem. A végén mindenki állva tapsolt. A mentoroktól csak jó kritikát kaptam, aminek nagyon örülök. Lementem a színpadról, és mindenki megölelt, gratulált. Nem akartam, hogy kiessen valaki hisz mindenki olyan ügyes volt.

6.fejezet: Szent a béke?

Sziasztok! Bocsi, hogy csak ma rakom fel a részt, de telefonról akartam, de az meg bekrepált. Remélem tegnap mindenki szétmosolyogta magát.c: Jó olvasást! Puszi: Petra











*Réka szemszöge*
- Aha. Szóval a Cup Song-ot akarjátok énekelni, de nem tudjátok megtanulni az ütemet a pohárral.- értelmeztem a frissen kialakult szituációt. A fiúk valami újat akarnak mutatni, ezért eljátsszák az ismert poharas dalt, de képtelenek megtanulni.
- Pontosan.- értett egyet Benny. 6 szempár szuggerált folyamatosan. A ByTheWay, Szikora Robi és Sára, az énektanár. És, hogy miért pont engem? Mert én álmomból felkeltve is tudom a cup songot.
- Üljetek az asztalhoz.- sóhajtottam. Egy kisebb örömünnep vette kezdetét. Megmutattam a srácoknak, utána részletekre szedve próbáltam megtanítani nekik a poharas részt. Elég sokat nevettünk, de a fejemhez is sokszor nyúltam. Mindent a cél érdekében. 2 óra múlva tartottunk egy kis szünetet, közben megettük a muffinokat. Mindenki csak dicsérte.
- Ezt figyeljétek.- mondta Ya Ou, és eljátszotta. Megtapsoltuk.
- Réka, te mennyi idő alatt tanultad meg?- kérdezte Robi úr.
- Öhm.. Körülbelül fél óra alatt.- mondtam.
- Wow. Nagyon ügyes vagy.- dicsért meg Sára.
- Köszönöm.
- Csak próbál felvágni.- legyintett Sziki.
- Most lebuktam.- vágtam szomorú fejet.
Még 2 órát próbáltunk, de már egy picit énekeltek hozzá. Mikor kijöttünk, Annával találtuk magunkat szemben.
- Sziasztok!- köszönt gúnyosan. Ebben a pillanatban sírva elfutottam volna. De erőt vettem magamon és megpróbálkoztam a lehetetlennel: megbeszélni a történteket.
- Beszélhetünk?- kérdeztem remegve.
- Veled?- röhögött ki.
- Kérlek.- szinte már könyörögtem.
- Rendben, de csak négyszemközt.
- Oké.- félre vonultunk, közben a fiúk hazamentek.
- Szóval?- kérdezte flegmán.
- Figyelj, nagyon sajnálom ami történt. Nem tagadom, hogy Olivér meg akart csókolni. Így van. Viszont én semmit nem akarok tőle. Mert neked tetszik. És a fiúknak az kell, amit nem kaphatnak meg. Hiszen én a fiúknak mindig csak egy éjszakás kaland voltam.  Nekik csak a testem kellett, semmi más. Neked pedig minimum 3 hónapos kapcsolataid voltak. Nekem egy értelmes kapcsolatom sem volt. Kérlek bocsáss meg.
- Tényleg semmit nem akarsz Olitól?- kérdezte halk, döbbent hangon.
- Nem. Nekem Ő olyan, mint egy testvér.- mondtam.
- Úristen... Hogy lehettem ilyen hülye?! Sajnálom.- borult a nyakamba. Kicsit furcsán nézhettünk ki. Két lány egymás vállán sír.
- Akkor szent a béke?- kérdeztem kinyújtva a kis ujjamat.
- Szent a béke.- megráztuk a kis ujjunkat.- Nincs kedved nálam aludni?
- De, szívesen.- mondtam, és hazaindultunk. A lakásban találkoztunk Anna lakótársaival, Péterffy Lilivel és Batánovics Lilivel. Öleléssel és puszival köszöntöttük egymást.

- Nincs kedvetek csajos estét tartani?- vetette fel az ötletet B.Lili.
- Ez nem is rossz ötlet.- mondtam.
- Igen. Legalább kicsit közelebbről is megismerkedhetnénk.- mondta P.Lili.
- Akkor csajos estét tartunk.- jelentette be ünnepélyesen Anna.
- Jöhetne Lilla?- kérdeztem.
- Persze. Az a jó, ha minél többen vagyunk.- mosolygott B.Lili.
- Úúúúúú, akkor süthetnél muffint, hogy a lányok is megkóstolják.- nézett felém barátnőm.
- Milyen muffin?- kérdezték pontosan egyszerre. Mind a négyen elnevettük magunkat.
- Réka süti a világ legfinomabb muffinját.- áradozott a szőkeség mellettem.
- Hm, akkor azt vétek lenne kihagyni.- húzogatta szemöldökeit P.Lili.
- Szerintem nézzük meg, hogy mit kell venni.- indultak el a konyhába. Én addig felhívtam Lillát.
- Szia Réka!- köszönt vidáman barna hajú barátnőm.
- Szia Lilla! Csak arról érdeklődnék, hogy nincs-e kedved Annáéknál aludni? Mert csajos estét tartunk.- vázoltam fel terveinket.
- De, nagyon szívesen ott aludni.
- Tényleg? Jaj, de jó. Akkor mondjuk gyere át hozzám 7-re.
- Oké. Mit vigyek?
- Nem tudom. Amit gondolsz. Mondjuk hozhatnál filmet.- jutott hirtelen eszembe.
- Rendben. Megyek is készülődni. Sziaa.
- Szia.- mire letettük a lányok már nagyjából összeírták a bevásárlólistát.
- Na?- kérdezte izgatottan B.Lili.
- Eljön.- mosolyogtam. Megbeszéltük, hogy Anna jön velem és majd hárman jövünk vissza. Addig a lányok előkészítik a terepet. Felvettük a cipőinket és már mentünk is. Útközben egy csomót beszélgettünk. Az eddigi barátságunk alatt pár óráig tartott a harag, utána megbeszéltük. A rekordunk 3 nap. Akkor azért vesztünk össze, mert jött az osztályunkba egy új lány és Anna egyből odament hozzá. Nagyon jóba lettek, én meg egyedül éreztem magam. Szerencsére észre vett és újra velem lógott többet. Más kérdés, hogy az a csaj egész gimi alatt megpróbált- több-kevesebb sikerrel- keresztbe tenni nekem.
Miután sikeresen kihalásztam a táskámból a kulcsomat betettem a zárba és kinyitottam.
- Hű, de rég voltam itthon. Oh, szerelmem.- szaladt a kanapéhoz és jól megölelgette. Nagyon mély a kapcsolatuk.:D Ameddig Anna és Sanyi (elnevezte a kanapénkat) bepótolták az elmúlt napokat, addig én nekiláttam a muffin tésztájának összeállításához. Természetesen dupla adagot csináltam, mint mindig.
- Megjöttem.!- csúszott be a konyhába barátosném.
- Ezzel a lendülettel kereshetnél nekem valami ruhát holnapra.- mondtam neki angyalian mosolyogva.
- Végre. Már azt hittem sosem kérsz meg.- indul el ugrándozva a szobám felé. Erre még én sem számítottam. Sikeresen betettem az első adag sütit és elindultam a birodalmamba megnézni, hogy mit művel ott Anna.
- Karácsonyra pizsamát kapsz tőlem.- nézett rám.
- Oké, de olyat vegyél amit te is szívesen hordanál.- vigyorogtam. Tudni kell rólam, hogy az alvó ruhám egy pamut rövidnadrágból és egy Szikitől elvett pólóból áll. Körülbelül már 10 éves korom óta. Hihi.
- Reménytelen vagy.- forgatta meg a szemeit. Kivittem a cuccaimat a nappaliba utána betettem egy újabb adag sütit.
-Réka.- hallottam az Anna hangját.
-Mondjad?- kérdeztem, de már addigra Anna kijött a szobából.
-Mikor megyünk?- kérdezte.
-Ha megsült a süti.- válaszoltam neki.
-Ajj..mennyi idő?- nyavalygott.
-10 perc még.-nyugtattam le.
Leültünk és néztük a tévét.Annyira belemerültem a mesébe hogy egyszer Anna felkiáltott.
-Réka a sütii.-kiabált Anna.Gyors felpattantam és a sütőhöz rohantam. Huh. Nem égett oda.
-Mehetünk.-szóltam Annának.
-Juhuu.-gyors felugrott és felhúzta a cipőjét.Mire felvettem a cipőm Anna már zárni akarta az ajtót.:D Anna bezárta az ajtót és indultunk is. Útközben összefutottunk Lillával, mert kicsit előbb kész lettünk. Most már hárman mentünk a boltba bevásárolni.
*30 perccel később*
Bementünk a lakásba lepakoltuk a sütiket.

*Anna szemszöge*
Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Apa hívott.
-Szia Apa! Mizujs, jöttök ma megnézni?- kérdeztem tőle.
-Szia Kincsem! Baj van..Anyád pár napja fájlalja a hasát.- mondta. Azt hittem összeesek.
-Apa! Ugye nem?- kérdeztem. Igen nővér leszek. Réka se tudja. De ilyen hamar? 1 hónap múlva szülne. Elvonultam egy másik helyiségbe hogy a többiek ne hallják.
-Nem tudom kincsem. De nem tudsz idejönni? Most hoztuk be a kórházba hogy megnézzék mi a baj.-válaszolt.
-De. Apa mindjárt indulok megkérek valakit a csapattársaim közül akinek van kocsija, hogy vigyen el.-kapkodtam a szavakat.
-Jó kicsim de nyugodj le.- hallottam hangját.
-De most lerakom, szia. -köszöntem el. Leraktam a telefont, és potyogtak a könnyeim. Most mi lesz? Ki fog elvinni? Ott kell lennem. De Pécs nem fél órára van.
-Mi a baj Anna?- szaladt be Réka.- Nem tudtam hol vagy.
-Figyelj Réka..Kistestvérem lesz.-nyögtem ki nagy nehezen.
-De hát ez jó Anna. Ünnepeljük meg.-kiáltott fel.
-Réka állj! Valóban örülök, hogy kis tesóm lesz. De egy baj van.-hajtottam le a fejem.
-Mi?- ijedt meg.
-Az, hogy Anyu 1 hónap múlva szülne akkora van kiírva, de már most fájlalja a hasát, és úgy érzi minden percbe, mintha jönne a baba. Apa hívott, hogy ha tudok menjek be a kórházba.
-Oh..értem.- válaszolt és megölelt...

5. Fejezet: Életem legrosszabb napja

*Anna szemszöge*

Miután hazaértem alig vártam hogy egy forró fürdőd vegyek. A kádat majdnem tele engedtem és belehuppantam. Még mindig nem hiszem el, hogy Réka megtette ezt velem. Egy kicsit üldögéltem a gondolataimba merülve. Kiszálltam a kádból, megtörölköztem, felkaptam a köntösöm és a nappaliba mentem. Leültem a fotelra és már nem bírtam tovább: kibuggyantak a könnyeim. Úgy éreztem elveszítettem a legjobb barátnőmet. Úgy gondoltam, hogy kicsit kiszellőztetem a fejem és elmegyek futni. Bementem a szobámba, hogy felvegyem a futóruhámat ami egy pulcsiból, topból és egy nadrágból állt.

Csöngettek. Kinéztem az ajtó kinézőn: Olivér volt. Már csak Ő hiányzott.
- Anna, légyszíves engedj be!- halottam a hangját kintről.
 Nem akarom, hogy ezek után beszéljen velem, de erőt vettem magamon és kinyitottam.
- Mit akarsz?- támadtam rá köszönés nélkül.
- Megbeszélni amit láttál, félre értetted.- válaszolt.
- Én értettem félre? Na jó most hagyjuk abba. Ahogy bejöttél úgy mehetsz is ki.
- De Anna ne vágd már be a durcit, ne légy utálatos, békülj ki Rékával.- kezdte volna adni a tanácsait.
- Olivér menj el!- szinte már majdnem üvöltöttem.
- Nyugi elmegyek csak gondold át az egészet- mondta, és elment.
Becsaptam az ajtót és éreztem, hogy ismét folyik a könnyem. Hallottam hogy megcsörren a telefonom: Réka hívott. Kinyomtam és zsebre raktam. Megtöröltem a szemem, hogy ne könnyes szemmel menjek futni. Felvettem a cipőm, bezártam az ajtót és indultam. Futottam, ahogy bírtam. Már elég messze jártam amikor éreztem, ahogy a kezemre esett egy óriási esőcsepp. Elkezdett esni az eső. Olyan volt, mintha dézsából öntenék. Éreztem, hogy mindenem vizes, és, hogy haza kéne mennem. Hazáig sprinteltem, kinyitottam az ajtót és ledobtam a futó ruhám. Vettem egy gyors zuhanyt és bedőltem a pihe puha ágyikómba.

/Másnap reggel/

Kinyitottam a szemem és ránéztem az órámra: 11 órát mutatott. Felvettem a mamuszom és kicsoszogtam a konyhába. Kivettem a szekrényből egy müzlitálat, öntöttem bele tejet, raktam bele cini minis-t és leültem a fotelra. Bekapcsoltam a Tv-t és elkezdtem nézni. Megettem a reggelimet és gyors felöltöztem. Egy egyszerű szettet vettem fel, ami egy kötött felsőből és egy pöttyös nadrágból állt. Gondoltam nem  unatkozok tovább inkább elmegyek sétálni, mert még van egy kis időm próba előtt. A telefonom beleraktam egy kis táskába a pénztárcámmal együtt, felkaptam a converse-met és indultam is. Bementem a Corvin plázába szétnézni. El sem értem egy boltig és megláttam Szikit.
- Szia Sziki!- köszöntem.
- Szia. Miért nem jöttél át hozzánk?- kérdezte.
- Azért, mert semmi kedvem nem lett volna Réka nyávogását hallgatni.
- Ajj..Anna ne csináld már..Menj haza, hívd fel Rékát és beszéljetek meg.
- De..Sziki-kezdtem volna, de közbevágott.
- Nincs de! Rajtad és Rékán is látszik, hogy hiányoztok egymásnak csak letagadjátok, pedig igen is hiányoztok egymásnak.
- Most megyek Sziki.-öleltem át.ô
- Jó, de tedd meg kérlek amit mondtam. Legalább az én kedvemért.- ölelt vissza Sziki.
- Oké, szia! Majd hívlak.- integettem neki.
 A körülbelül 5 méteres úton azon gondolkoztam, hogy lehet igaza van Szikinek. Amióta megtörtént ez az esett, azóta csak sírok, és töröm a fejem mit csináljak. Folyton a telefonomat nézem, lehet azt várom, hogy hívjon. Ajj... Nem tudom. Hazaérve ledobtam a cipőm és befeküdtem az ágyamba. Megnéztem a Aranyhaj és a nagy gubanc című mesét, amit Rékával még elsőnek néztük meg a moziba. Mikor meghallottam az első dalt előjöttek az emlékek, és elkapott a sírás.

*Réka szemszöge*
- Következik a ByTheWay..-halottam a TV üvöltő, sikító hangját ugyanis az  X-Faktor ismétlés ment. Úristen akkor hány óra? Ránéztem az órára délután 1 órát mutatott. Kikeltem az ágyból, kimentem a konyhába. Hűtőből kivettem egy üveg nutellát és rákentem egy szelet kenyérre. Indultam volna a szobámba, de csengettek.
- Ki az?- léptem az ajtóhoz. 
- Én vagyok az, a bátyád.-szólt Sziki.
- Ohh..Sziia bátyus.- engedtem be.
- Látom meglepődtél.- akasztotta fel a kabátját a fogasra.
- Nem, csak nem rég keltem fel.- mosolyogtam rá.
- Van valami sütid? Éhes vagyok.-nézett rám bociszemmel.
- Nincs.-ültem le a fotelra.
- Naaa süss valamit nekem.-ült le mellém, és nyomott egy puszit az arcomra.
- Mit kérsz? -fordultam felé.
- Muffint.-válaszolt.
Felálltam és a pulthoz indultam. Elővettem a hozzávalókat,és gyors elkészítettem. Beraktam a sütőbe, addig gyors felöltöztem. Felvettem egy cicanadrágot és egy barna felsőt.
- Rékus, találkoztam Annával.- kiabált a szobámba Sziki.
- Mit akart?- jöttem ki a szobából.
- Ő semmit, én beszéltem vele a veszekedésetekről..
- Ajj. Sziki miért avatkozol bele?- húztam fel magam.
- Mert a bátyád vagyok és nem nézem végig, hogy szenvedsz úgy, mint Anna..
- Anna sír a történtek miatt?- csodálkoztam.
- Igen, úgy, mint te.- mondta.
- Nem hiszem el.- fogtam a fejem.
- Miért hazudnék neked?- nézett rám kérdőn.
- Nem tudom.- néztem a lábamat, mintha ha valami érdekes lenne rajta.
- Tudod, hogy mindenbe segítek és kifogtok békülni.- mosolygott bíztatóan.
- Juj a süti.- rohantam a sütőhöz.
- Odaégett?- kérdezte.
- Nem.- válaszoltam.
Beleraktam egy kis ételtartóba a muffinokat és a sütőt kikapcsoltam.
- Hova megyünk?- kérdeztem Szikitől.
- Próbáluni.- állt fel a fotelről.
Elraktam a muffinokat a fekete bőrtáskámba, felvettem a bakancsom. A körsálam lazán magamra raktam. Bezártam az ajtót és indultunk is. Felhívtam Annát útközben hátha sikerrel járok és felveszi.
Sikerrel jártam, felvette.
- Szia Anna.- szóltam bele.
- Szia!- hallottam gúnyos hangját.
- Csak azért hívlak, hogy mikor jössz a Lurdyhoz?- kérdeztem tőle.
- Majd megyek! Szia!- és kinyomta. Odaértük a Lurdyhoz, felmentünk és elkezdtük a próbát.