4. Fejezet: Minden kiderül

*Anna szemszöge*

Eléggé kivagyok az MDC miatt. Felfoghatatlan érzés az, hogy kiesik valaki miattad. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nekem kellett párbajoznom, ráadásul a fiúkkal, akikkel nagyon jóban lettünk. Remélem nem haragszanak rám. Elmentem inkább megkeresni őket. Az öltözőjük felé vettem az irányt. Útközben megakadt a szemem valakin, vagy inkább valakiken. Olivér és Réka volt.
- Gratulálok a szép párhoz.- tapsoltam gúnyosan. Közben belül már szinte haldokoltam.
- Te miről beszélsz?- nézett hülyének Réka.
- Én semmiről, csak gratuláltam. Talán baj?- néztem ártatlanul.
- Nem tudom honnan vetted ezt a marhaságot, de nem vagyunk együtt.- mutatott kettőjük közé.
- Aha, persze. Én meg Harry Styles felesége vagyok. Oli magunkra hagynál?- kértem meg.
- Olivér tényleg menj el, ezt meg kell beszélnem Annával.-szólt Réka Olivérnek és nyomott egy puszit az arcára. A mozdulatra megforgattam szemeimet. Tényleg ennyit jelentek Rékának? Nagyon jól tudja, hogy oda meg vissza vagyok Oliért. Erre ezt csinálja.
- Réka, te mit képzelsz magadról?- kérdeztem a kelleténél hangosabban.

 - Én mit képzelek magamról? Inkább te. Idejössz és elkezdesz mindenfélét összehordani... Állítsd már le magadat!- kezdett dühös lenni.
-Egy az, hogy nem is hozzád akartam jönni, hanem az MDC öltözőjéhez mentem volna. Másik pedig az, hogy azt hiszed, hogy amit akarsz azt, gond nélkül, csak egy csettintésre megkaphatsz... De sajnos van egy rossz hírem... Ez nem igaz! Úgyhogy ezt benézted drágám.-vágtam a fejéhez.
- Én néztem be?- röhögött nagyot.

- Látsz itt valakit rajtunk kívül?- tettem fel a kérdést.
- Nem. Amúgy amit elmondtál pont nem igaz. Szóval nem értem, hogy mit teszed itt az agyad. Ja, és mint már mondtam NEM járok Olivérrel. Ő mászott rám.- oktatott ki.
- Egy undorító féreg vagy.!- mondtam neki és az öltözőmbe rohantam. Hogy lehet ilyen szemét? Szinte már testvérek vagyunk... Higgyem el neki, hogy Oli mászott rá? Hagyjuk már... Mindig is az árnyékban voltam, mert a fiúknak csak ő tetszett, ő volt a legszebb, a legjobb, a legviccesebb... Elegem van. Ezt eddig eltűrtem, sőt már kezdem megszokni is, de azt, hogy a szemembe hazudjon azt én már nem nyelem le. Átvettem az ruhámat, egy kicsit rendbe szedtem magam és kimentem a többiekhez, hisz' nem sokára jön értünk a kocsi, hogy visszavigyen minket a lakáshoz.
- Jól vagy?- jött ide hozzám Peti. Ő tulajdonképpen a fogadott bátyám, így nagyon jól ismer.
- Összevesztem Rékával.- mondtam halkan.
- Miért?- ijedt meg egy pillanatra.
- Mert láttam őt Olival.
- Mi van?- döbbent meg.
- Jól hallottad. Szerintem kavarnak.- mondtam rosszallóan.
- Ez biztos vagy csak sejted?- ráncolta össze szemöldökét.
- Majdnem csókolóztak, csak megzavartam őket.
- Úgy érzem ma esti mesét fogok hallgatni.- mondta. Remélem is...

*Réka szemszöge*

"Egy undorító féreg vagy.!" Ez a mondat járt a fejemben. Még mindig láttam magam előtt ahogy mondja és elrohan. Sosem hazudnék Annának, mert kiskorunk óta legjobb barátok vagyunk. Pontosan ugyanakkor születtünk és minden időnket együtt töltöttük. Egy bölcsibe, egy oviba, egy általánosba és egy gimibe jártunk. Olyanok voltunk, mint az ikrek. Habár... Lehet, hogy igaza van. Tényleg én voltam a középpontban. Engem környékeztek meg a fiúk nem őt. Úristen... Hogy lehetek ilyen hülye? Már réges régen rá kellett volna jönnöm... Anna sosem mondta el ezeket a sérelmeit senkinek, mert megalázónak tartotta. Minden randimnál segített és ő is totál izgatott volt a készülődésnél. És most itt van Olivér akibe konkrétan már szerelmes. Én meg hagytam, hogy a szőkeséggel való kapcsolatom idáig fajuljon...
Otthon elővettem egy doboz fagyit és bevackoltam magam az ágyba. A telefonomon néztem a képeinket, amiket már vagy ezer éve csináltunk. Természetesen a képek láttán előjöttek az emlékek és sikeresen végigutaztam az érzelmi hullámvasúton. Figyelemelterelésképp bekapcsoltam a tévét. Hát, mit ne mondjak elég érdekes műsorok mentek. Mivel semmi normális sorozat nem ment, ezért egy brazil szappanoperára kapcsoltam. Annyira nem is tűnik borzalmasnak...

*Sziki szemszöge*
Alig vártam, hogy végre visszaérjünk a Corvinra. Már nagyon szeretem volna beszélni Olival. Miután megérkeztünk félre hívtam.
- Mondjad.- ült le az ágyra egyből. Gondoltam nem kerülgetem a forró kását és rákérdezek.
- Kavartok Rékával?- kérdeztem. Egy kicsit ledöbbent a kérdésem hallatán.
- Tessék?- kérdezett vissza, mintha nem jól hallotta volna.
- Azt kérdeztem, hogy kavartok-e a húgommal?
- Nem.
- Hm, pedig nekem a madarak nem ezt csiripelték.- húztam fel szemöldökömet.
- Sajnálom, hogy csalódnod kellett.- mondta flegmán.
- Olivér, mond el az igazat!- mondtam neki dühösen.
- Ez az igazság. Nem kavarunk.
- Neked bejön Réka?
- Igen, bejön. Már több, mint fél éve csapom neki a szelet, de mindig elutasított. Én ezt nem tudtam elfogadni, ezért folytattam tovább. Ma akartam utoljára bepróbálkozni és majdnem sikerült is, csak Anna közbeszólt. Ez az igazság. Nem tudom mit mondott neked az a madárka vagy mondjam esetleg Annának? Ez minden.- öntötte ki a szívét.
- Én ezt nem tudtam, sajnálom.- hajtottam le a fejemet.- Csak tudod, ha elmondtad volna, hogy tetszik akkor már az elején leállítottalak volna.
- Szerinted pont neked fogom elmondani?- nevetett.- Hiszen te vagy a bátyja. De miért állítottál volna le?
- Mert veled soha nem járna.- húztam el a számat.
- Oh, tényleg?
- Igen. Szóval akkor semmi sincs köztetek?
- Nincs, de remélem emlékszel arra, amit 20 másodperccel ezelőtt mondtál.- röhögött. Ott a pont.
- Bocs, hogy megvádoltalak.- mondtam. Megvonta a vállát és lepacsiztunk.- Ugye tudod, hogy beszélni kéne Annával?
- Szerinted hinne nekem?- kérdezte, közben már a nappaliban voltunk. Nem válaszoltam. Természetesen nem hinne neki, én még azt is megkockáztatom, hogy nekem se. Holnap este muszáj beszélnem a szőke lánnyal, mert nem hagyhatom, hogy olyan dolog miatt legyen dühös a húgomra, amit meg sem tett.

3. Fejezet: A döntés egy kis csavarral

Sziasztooook!:D Meghoztuk a a következő részt. Ezt már ketten írtuk.:3 Reméljük tetszeni fog nektek.:) Pusziii: Petraaxx és Vikii











"If I was your boyfriend, I'd never let you go, I can take you places you ain't never been before..."- szólt a telefonom. Kómásan felvettem.
- Tessék?- kérdeztem rekedten.
- Szia, Réka. Bocsánat, ha felkeltettelek, de nagy szükség van rád.- mondta Kinga.
- Mi a baj?- kérdeztem miközben felültem.
- Lilu most telefonált, hogy belázasodott és nagyon kapar a torka...
- Ergo nem tud bejönni.- fejeztem be.
- Pontosan.
- És miért kellek én?- kérdeztem. Hiszen ott van Ben, ő letudja vezetni a műsort egyedül is.
- Mert arra gondoltam, hogy segíthetnél Bencének levezetni a döntést.- bennem meg megállt az ütő. Mi van?
- Én?- döbbentem meg.
- Igen, te. Figyelj mi lenne, ha 1 óra múlva bejönnél? És akkor mindent megbeszélünk.- vetette fel az ötletet.
- Oké. Akkor egy óra múlva. Szia.- gyors letettem a telefont és elmentem lezuhanyozni. Felvettem egy farmert és egy kötött pulcsit. Felhúztam a cipőmet és már indultam is. Útközben beugrottam a pékségbe  egy kakaós csigáért, hogy ne halljak éhen. 

Mikor beértem az RTL székházba, Ben jött velem szembe.

-Akkor segítesz? -kérdezte.

- Honnan tudsz róla?- érdeklődtem.

- Nekem telefonált Lilu.- mondta amolyan "na ehhez szólj hozzá" stílusban.

- Oh, nem tudtam. Akkor a válaszom egy hatalmas igen.-vigyorogtam.

-Köszi, életmentő vagy, gyere akkor próbálni.- ugrott a nyakamba és elindultunk a színpadhoz. Egy pár órát próbáltunk, elmagyarázta, hogy mit mikor miért és hogyan kell csinálni. Sokat nevettünk, de azért rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan könnyű műsorvezetőnek lenni... Próba után a sminkeshez és fodrászhoz küldtek. Hajamat begöndörítették, a sminkem pedig ilyen narancsos árnyalatú lett. Valami eszméletlenül jól néz ki. Miután kész lettem, a stylisthoz vettem az irányt. Egy egyszerű ruhát kaptam egy fehér magassarkúval. 

- Víííí, nagyon tetszik, köszönöm.- forogtam a tükör előtt. 

- Azért a viselője se panaszkodhat.- mosolygott Viki, a stylist.

- Ejj, de csini valaki.- bókolt Olivér az ajtóból.

- Olivér drága. Szerintem neked nem itt van dolgod.- mondta enyhe éllel a hangjában Viki. Gondoltam a szőkeség hozzám jött, ezért inkább kimentem a helyiségből. 

- Hm. Gyakrabban hordhatnál ilyen ruhákat.- villantotta ki vámpír fogait.

- Köszönöm.- mosolyogtam.- Nekem mennem kell majd még beszélünk.- kacsintottam és elmentem megkeresni Mátét (stáb tag), hogy felszerelje rám a fülest.

*

- Az a versenyző, akinek ma véget ér a verseny az nem más, mint... az MDC.- mondta ki Bence. Azt hittem, hogy ott helyben elájulok. A könnyeim patakokban kezdtek el folyni. A fiúkat jó szorosan megöleltem és "megfenyegettem" őket, hogy fel ne adják az éneklést, különben kinyírom őket. Bejött a többi versenyző is a színpadra és mindenki vigasztalta őket. Közben odamentem Annához, mert szegénykémet eléggé megviselte a párbaj.
- Nyugodj meg, jó?- öleltem meg.
- De hogy, amikor kiejtettem az MDC-t??- kérdezte szinte kiabálva. Odajött hozzánk Olivér.
- Jól vagy?- kérdezte Annától.
- Nem.- szipogta. Ott hagytam őket és megkerestem bátyámékat.
- Nagyon jó voltál.- mosolygott Sziki.
- Köszi.- töröltem meg a szemem. Megjött barátnőm és Olivér. Csináltunk egy csapat ölelést amiben az MDC tagjai is benne voltak. A döntősöknek menniük kellett az After X-be, így én elmentem megkeresni Kingát. 
*After X után*
Éppen az öltözőből jöttem ki, amikor Olivér elkapott és a falhoz nyomott.
- Olivér, mit csinálsz?- kérdeztem félve.
- Azt amit már rég óta meg akartam tenni.- suttogta lágyan, de mégis mély hangon, amitől kirázott a hideg. Ajkai elkezdtek közeledni az enyémekhez......

2. Fejezet: Az első élőshow

Sziasztok! Meghoztam a 2. fejezetet.:) Remélem tetszeni, bár kicsit rövid lett. Jó olvasást! <3 Puszii: Petraaxx









Ma van az első élőshow. Már nagyon izgulok, hiszen nagyon sokat dolgoztam mind a 3 csapattal.  Most éppen a szobámban vagyok, hogy keressek valami értelmes ruhát. Igazából nem szeretek annyira kiöltözni és annyira nem bírom magassarkút. Az estéhez kiválasztottam a kedvenc virágos ruhámat és egy fekete

magassarkút.  Felvettem egy fekete csicsnadrágot, egy kockás inget, a piros Vans-mat és a kabátomat. Ezek után már indultam is a székházba.
- Rékaaaa.- futott hozzám kiabálva Anna.
- Annaaaaa.- kiabáltam én is miközben megöleltük egymást.
- De jól nézel ki.- nézett végig rajtam.
- Köszönöm. De azért te sem panaszkodhatsz.- nevettem.
- Már alig várom az estét.- Egymásba karolva mentünk a színpadhoz.
- Sziasztok.- köszöntem. Mindenki mosolyogva visszaköszönt, én meg odamentem Kingához. Kinga a stáb egyik legfontosabb tagja.
- Szia, Réka. Minden rendben volt a próbák alatt?
- Szia, persze.
- Örülök neki. Milyen volt az első színpadi próbájuk?- kérdezte vigyorogva. Erre felnevettem, mert előjöttek az emlékek.
- Vicces.- törölgettem szemeimet. Minden évben vicces az első színpadi próba, mert akkor még nem tudnak semmit és kicsit félve lépnek a színpadra. Miután befejeztük a beszélgetést leültem az egyik székre nézni az utolsó próbát. 1 órát próbáltak utána mentek készülődni. Anna egyből felrángatott a helyemről, hogy menjek vele.
- Jól van megyek. Csak ne rángass.- ráztam le magamról a kezét. Elengedett, közben odaértünk a sminkeshez és fodrászhoz. A lányokhoz mindig jó bejönni ilyenkor, mert nagyon viccesen néznek ki a csavarokkal a hajukban. Ezt a pillanatot meg is örökítettem. A képen rajta van a két Lili, Anna és én. Elég hülye fejeket vágtunk. Fel is tettem a facebook profilomra ezzel a szöveggel:
Szépülnek a lányok.:DD <3
Természetesen megjelöltem őket. Pár másodperc alatt olyan komment áradat lett a képhez, hogy az valami hihetetlen.
Hirtelen rezegni kezdett a telóm: SMS-em jött Lillától.
Gyere már készülődni. Később is tudsz traccsolni. xx L.
Hát nem cuki? Elköszöntem a lányoktól és a közös öltözőnkbe mentem.
- Itt vagyok, nyugi.

Lilla ruhája

- Segíts felhúzni a cipzárt, légyszi.- mutatott a kb. 10 centis cipzárra.
- Ezt nem tudtad volna egyedül is felhúzni?- kérdeztem grimaszolva. Mert Lilla elég hajlékony lány.
- Jó, másért hívtalak.- érdeklődve figyeltem, ezért folytatta.- Segítened kéne.
- Miben?
- Van egy srác, akivel nyár óta randizgatok és ma este is akar egyet.
- És?- néztem rá értetlenül.
- Tuti, hogy megfogja kérdezni, hogy leszek-e a barátnője.- nézett rám ijedten.
- Ki az a fiú?- sóhajtottam.

Réka ruhája

- Miki.- mondta gyorsan. Nekem meg kikerekedett a szemem.
- Van valami baj?- nézett fürkészve.
- Nem.- ráztam meg a fejemet.
- Biztos?- nézett a szemembe.
- Tuti. Szerintem menj el vele.- bólogattam. Felkaptam magamra a ruhámat és a cipőmet majd még igazítottam a hajamon és a sminkemen. Kimentem és benéztem a fiúkhoz.
- Izgultok?- kérdeztem mosolyogva.
- Ne is mondd. Totál ki vagyunk.- mondta Benny.
- Higgyétek el, hogy ha kiálltok a színpadra utána már nem fogtok.- mondtam nekik mosolyogva. Még gyorsan megöleltem őket és mentem a lihegőbe. Ott volt már rajtam kívül a három koreográfus, Lilla, Márk és Patrik. A négy sminkes és a négy ének tanár. Köszöntem és leültem barátnőm mellé.
- Hol voltál?- suttogta. Mert már elkezdődött az adás.
- A fiúknál.- mondtam és már többet nem szólaltunk meg, mert már bejöttek a mentorok. Még beszéltek egy kicsit aztán jött is az első versenyző, az MDC. Ők a Beatles- Help!-et énekelték. Eszméletlenek voltak. Anna nagy meglepetésemre Selena Gomez- Slow Down-ját énekelte, amit imádok. Péterffy Lili is odatette magát. Ő Miley Cyrus- Wrecking Ball című számát énekelte. A ByTheWay Robin Thicke nagy slágerét a Blurred Lines-t énekelte. Mind a 12 versenyző megérdemelten van, hiszen nagyon jól énekelnek.

1. Fejezet: Az első próba

Sziasztok! Meghoztam az 1. Fejezetet. Remélem, hogy tetszeni fog. Ha van valami amit a résszel kapcsolatban megosztanátok velünk szívesen fogadjuk hozzászólás formájában, vagy használjátok a bejegyzés alatt található gombokat.:) <3 Pusziii: Petraaxx








Reggel a Nap sugaraira keltem, mivel úgy döntöttek, hogy ma az én szemeimet akarják megvakítani. Mondjuk én is okos voltam, mert tegnap este nem húztam el a függönyt. Morcosan kikeltem az ágyamból, felvettem a papucsomat és kicsoszogtam a konyhába. Ásítások közepette kinyitottam a hűtőt, kivettem egy üveg Nutellát és egy dobozos tejeskávét. Az innivaló társaságában leültem a tévé elé, hogy megnézzek egy

Hannah Montana részt, ameddig a Nutella kicsit felolvad. Mikor vége lett a résznek visszamentem a konyhába, hogy elkészítsem a finom reggelimet. Megkentem 2 szelet kenyeret, leültem és megettem. Miután elfogyasztottam nem éppen kalória szegény reggelimet, elmentem felöltözni. Szeptemberhez képest elég meleg volt, ezért egy brit zászlós pólót vettem fel és egy farmert. Felhúztam a sportcipőm a bőrkabátommal együtt és már mentem is a villamos megállóba. Érkezésem után fél perccel már itt is volt a sárga jármű. Szerencsére csak 15 percre lakom a Lurdy-tól.
Felmentem a legfelső emeletre, ahol a próbatermek vannak. Előkerestem a kártyámat és beléptem a terembe. Nagy meglepetésemre Olivér már itt volt. Éppen telefonozott és nagyon bele volt merülve.
- Jó reggelt!- köszöntem. Eléggé megijedt. Nem számított rám.
- Jesszus... Szia, Réka!
- Mizu?- kérdeztem vigyorogva.
- Szerinted? Most ijesztettél meg.- "durcizott" be. Odamentem hozzá és megöleltem. Még puszit is adtam neki.
- Amúgy, hogy-hogy te már itt vagy? Te alszol mindig a legtovább.- nevettem.
- Hamar kidobott az ágy.- rántott vállat.
- Mit csináltál az előbb?- kérdeztem.
- Megnéztem a közösségi oldalakat.
- Mennyi értesítőd volt?
- Sok, nagyon sok.- nevetett. A többiek is megérkeztek.
- Sziasztok.- köszöntek.
- Megzavartunk valamit?- vigyorgott Ya Ou. Erre csak a vállába boxoltam. Mire csak tovább vihogott.
- Robi úr?- kérdeztem.
- Azt mondta, hogy a táncpróbákra nem igazán fog majd bejönni.- mondta Sziki. Oké, nekem mindegy...
- Szóval, van valami elképzelésetek?- érdeklődtem.
- Csak annyi, hogy nem akarjuk túl csicsázni az előadást.- mondta Benny.
- Ne legyenek táncosok, csak mi négyen és négy mikrofon állvány.- ismertette terveiket Ya Ou is.
- Oké. Én sem akartam semmi extrát. Viszont egy kis táncot szeretnék.- mosolyogtam. Elég rémült fejet vágtak, de megnyugtattam őket, hogy nem egy Step up táncra gondoltam.
- Akkor jó.- röhögött Bence. Hát igen, neki nem erőssége a tánc.
- Ott vannak hátrébb az állványok. Énekeljétek el először a dalt úgy, ahogy előadnátok.- néztem szépen rájuk. Idehozták a mikrofonokat és elénekelték. Nos...Olivérnek meg van a színpadi mozgása. Ya Ounak és Szikinek van még mit gyakorolnia, de azért ők is jók. Bence, na ő kész katasztrófa.:D
- Na?- kérdezte Oli.
- Van mit gyakorolnotok.- válaszoltam diplomatikusan.
- És most az igazat.- nézett a szemembe Sziki. Túl jól ismer.
- Öööö...- sóhajtottam és elmondtam a véleményemet.- Meg van az ami kell, de még kell gyakorolni.
- Akkor kezdjük?- kérdezte Benny.
- Igen. Arra gondoltam, hogy...- ismertettem koreográfiám egy részét.
- Most vagy én vagyok a hülye, vagy Réka magyaráz rosszul, de nem értem.-fintorgott Ya Ou. Ez nem bonyolult... Úristen...
- Énekelj és rázd a csípőd.- egyszerűsítette le mondandómat Oli. Kérdőn néztek rám, én pedig bólintottam.
- Miért nem így mondtad?- kérdezte Ya Ou. Pfúúúú... Erre inkább nem mondok semmit.
- Akkor hajrá.- tapsoltam kettőt. 3 órán át csak a csípőmozdulatokat gyakoroltuk.
- Ajjh... Fáradt és éhes vagyok.- nyavalygott Olivér.
- Ki gondolta volna?- nézett rá Peti. Megvonta a vállát.
- Ha akarjátok, tarthatunk ebéd szünetet.- dobtam fel az ötletet.
- Mehetünk.- szólt Oli az ajtóból. Ez gyors volt. Még jó, hogy van itt Meki, így csak egy emeletet kellett lemennünk. 1 óra alatt sikerült megebédelnünk. Igen... Kicsit gusztustalankodtunk. :D Még 2 órát próbáltunk utána indultunk haza.
- Hey Réka. Nincs kedved nálunk aludni?- kérdezte Olivér.
- Öhmm... Nem is tudom...
- Naaa gyere. Megnézünk egy filmet.- ajánlotta fel bátyám.
- De csak, ha nem zavarok.
-  Hülye vagy.- röhögött ki Bence. Mondtam már, hogy imádom őket?
- Oké, átmegyek.- tettem fel a kezemet védekezésképpen.
- Ez a beszéd. Hétre gyere.- kacsintott Ya Ou. Gyors elköszöntem tőlük és futottam a megállóba, mert láttam, hogy jön a villamos. Időben odaértem, ezért sikerült felszállnom, sőt még ülőhelyet is találtam.
Ledobtam a táskámat a földre és egyenesen a kanapéra dőltem. Igazából nem testileg, hanem lelkileg vagyok fáradt. Ennyi hülyét összezárva. Persze én sem vagyok agyilag tiszta, de a fiúk... Viszont megtanultak csípőt rázni. Az is valami. Ránéztem az órára, ami 16.42-t mutatott. Elmentem fürödni. Teli engedtem a kádat, beleültem és raktam a vízbe egy kis habfürdőt. Majdnem egy órán át áztattam magam. Megtörülköztem, felvettem a köntösömet és a konyhába mentem. Mivel tudom, hogy a fiúk imádják a joghurtus muffinomat, ezért úgy döntöttem, hogy sütök nekik. Elővettem a hozzávalókat és 5 perc alatt egy masszává kevertem őket. Papírkosárkákba kanalaztam majd beraktam a tepsit a sütőbe. Besuhantam a szobámba, hogy keressek valami normális ruhát. Egy virágos cicanadrágra és egy lenge felsőre esett a választásom. Még kerestem egy másik felsőt és beletettem a táskámba. Hajamat megfésültem és kiengedve hagytam. Felvettem pár karkötőt és tettem fel egy gyors sminket. Ami szempillaspirálból, tusból és szájfényből áll. Visszamentem a konyhába és fordítottam a tepsin. Kerestem egy műanyag dobozt és kimostam. 10 perc múlva ki is vehettem és egyenesen a dobozba tettem őket. Felhúztam a bakancsomat és a kabátomat majd mentem is a fiúkhoz.
Kb. háromnegyed óra alatt értem oda. Elővettem Samsung-mat és rácsörögtem Szikire, hogy jöjjön le, mert itt vagyok. 2 perc múlva már itt is volt.
- Úúúúú, sütöttél muffint?- kérdezte csillogó szemekkel. És ez az ember lesz decemberben 27 éves...
- Igen. Viszont bemehetnénk, nem?- kérdeztem.
- Ja, de.-  Nos, amikor bementünk a lakásba érdekes látvány fogadott. Oli és Ya Ou egy palacsintán(!!!) veszekedtek, Benny pedig a földön fetrengve röhögött.
- Sziasztok.- köszöntem. Nem zavartatták magukat... Bár, szerintem észre sem vettek. Kérdőn Szikire néztem... volna, ha mellettem lett volna... Gondoltam magamra vonom a figyelmet és beindítottam a telefonomon a  Nyan Cat zenéjét. A mai napig rejtély, hogy hogy került rá a telefonomra ez a szám, de ezzel mindig sikerül figyelmet nyernem. Erre egyből felfigyeltek. Elég fura fejet vágtak, ezért inkább kikapcsoltam.
- Ezt.többet.ne.- mondta Oli. Csak vigyorogva megvontam a vállam. Miután bátyám tányéron behozta a sütiket leültünk filmezni. Sziki és Benny közé kerültem.
- Na Réka. Mit szeretnél nézni?- kérdezte Ya Ou a laptop elől.
- A Gru 2-t.- válaszoltam vigyorogva. Miután elindította ő is leült körünkbe. A film végére már szinte mindenki elaludt, csak Benny és én maradtunk fönt. Betakartuk őket egy pokróccal majd gyors lefotóztuk őket és bementünk a konyhába enni.
- Spagetti jó?- kérdezte.
- Ühüm.- miután kiszedtük a tésztát elindultunk a fiú szobájába. Kajálás közben egy csomót beszélgettünk és nevettünk, persze csak mértékkel. Vacsi után gyors átöltöztünk és lefeküdtünk.
- Jó éjt!- suttogta.
- Neked is.- kaptam egy puszit és már aludtunk is.

A történetről

Szikszai Réka, 21 éves, pécsi lány. Érettségi után felköltözött Budapestre legjobb barátnőjével, Udvarhelyi Annával. Anna fősulira ment, míg Réka elment egy válogatásra. Az X-faktornál dolgozik, mint koreográfus.  Már a kezdetektől fogva a 'faktor-család' tagja.Van egy lány, Kovács Lilla akivel nagyon jó barátnők lettek az évek során. Ő is koreográfus, mint Réka. Idén, Réka (kizárásos alapon) a csapatokat kapta. De ez az év más lesz. A legjobb 12 közé bejutott a bátyja, Peti. Sőt még a legjobb barátnője is. Már ezek miatt is érdekes lesz számára ez az évad, de lesz még pár "dolog" is. Például rátalál a szerelem az akaratán kívül. Még szorosabb barátságot fog kötni a régi ismerőseivel. 

Ez az első közös blogunk. Ráadásul ByTheWay-es. Mi nem ilyen sablonosra tervezzük, hogy meglátják egymást és már járnak is.:D Persze már most nem kevés BTW-s blog van, de megpróbálunk valami egyedit belevinni. Reméljük tetszett ez a bemutatás és olvasni fogjátok a blogot.:) <3 Puszi: Petra és Viki