5. Fejezet: Életem legrosszabb napja

*Anna szemszöge*

Miután hazaértem alig vártam hogy egy forró fürdőd vegyek. A kádat majdnem tele engedtem és belehuppantam. Még mindig nem hiszem el, hogy Réka megtette ezt velem. Egy kicsit üldögéltem a gondolataimba merülve. Kiszálltam a kádból, megtörölköztem, felkaptam a köntösöm és a nappaliba mentem. Leültem a fotelra és már nem bírtam tovább: kibuggyantak a könnyeim. Úgy éreztem elveszítettem a legjobb barátnőmet. Úgy gondoltam, hogy kicsit kiszellőztetem a fejem és elmegyek futni. Bementem a szobámba, hogy felvegyem a futóruhámat ami egy pulcsiból, topból és egy nadrágból állt.

Csöngettek. Kinéztem az ajtó kinézőn: Olivér volt. Már csak Ő hiányzott.
- Anna, légyszíves engedj be!- halottam a hangját kintről.
 Nem akarom, hogy ezek után beszéljen velem, de erőt vettem magamon és kinyitottam.
- Mit akarsz?- támadtam rá köszönés nélkül.
- Megbeszélni amit láttál, félre értetted.- válaszolt.
- Én értettem félre? Na jó most hagyjuk abba. Ahogy bejöttél úgy mehetsz is ki.
- De Anna ne vágd már be a durcit, ne légy utálatos, békülj ki Rékával.- kezdte volna adni a tanácsait.
- Olivér menj el!- szinte már majdnem üvöltöttem.
- Nyugi elmegyek csak gondold át az egészet- mondta, és elment.
Becsaptam az ajtót és éreztem, hogy ismét folyik a könnyem. Hallottam hogy megcsörren a telefonom: Réka hívott. Kinyomtam és zsebre raktam. Megtöröltem a szemem, hogy ne könnyes szemmel menjek futni. Felvettem a cipőm, bezártam az ajtót és indultam. Futottam, ahogy bírtam. Már elég messze jártam amikor éreztem, ahogy a kezemre esett egy óriási esőcsepp. Elkezdett esni az eső. Olyan volt, mintha dézsából öntenék. Éreztem, hogy mindenem vizes, és, hogy haza kéne mennem. Hazáig sprinteltem, kinyitottam az ajtót és ledobtam a futó ruhám. Vettem egy gyors zuhanyt és bedőltem a pihe puha ágyikómba.

/Másnap reggel/

Kinyitottam a szemem és ránéztem az órámra: 11 órát mutatott. Felvettem a mamuszom és kicsoszogtam a konyhába. Kivettem a szekrényből egy müzlitálat, öntöttem bele tejet, raktam bele cini minis-t és leültem a fotelra. Bekapcsoltam a Tv-t és elkezdtem nézni. Megettem a reggelimet és gyors felöltöztem. Egy egyszerű szettet vettem fel, ami egy kötött felsőből és egy pöttyös nadrágból állt. Gondoltam nem  unatkozok tovább inkább elmegyek sétálni, mert még van egy kis időm próba előtt. A telefonom beleraktam egy kis táskába a pénztárcámmal együtt, felkaptam a converse-met és indultam is. Bementem a Corvin plázába szétnézni. El sem értem egy boltig és megláttam Szikit.
- Szia Sziki!- köszöntem.
- Szia. Miért nem jöttél át hozzánk?- kérdezte.
- Azért, mert semmi kedvem nem lett volna Réka nyávogását hallgatni.
- Ajj..Anna ne csináld már..Menj haza, hívd fel Rékát és beszéljetek meg.
- De..Sziki-kezdtem volna, de közbevágott.
- Nincs de! Rajtad és Rékán is látszik, hogy hiányoztok egymásnak csak letagadjátok, pedig igen is hiányoztok egymásnak.
- Most megyek Sziki.-öleltem át.ô
- Jó, de tedd meg kérlek amit mondtam. Legalább az én kedvemért.- ölelt vissza Sziki.
- Oké, szia! Majd hívlak.- integettem neki.
 A körülbelül 5 méteres úton azon gondolkoztam, hogy lehet igaza van Szikinek. Amióta megtörtént ez az esett, azóta csak sírok, és töröm a fejem mit csináljak. Folyton a telefonomat nézem, lehet azt várom, hogy hívjon. Ajj... Nem tudom. Hazaérve ledobtam a cipőm és befeküdtem az ágyamba. Megnéztem a Aranyhaj és a nagy gubanc című mesét, amit Rékával még elsőnek néztük meg a moziba. Mikor meghallottam az első dalt előjöttek az emlékek, és elkapott a sírás.

*Réka szemszöge*
- Következik a ByTheWay..-halottam a TV üvöltő, sikító hangját ugyanis az  X-Faktor ismétlés ment. Úristen akkor hány óra? Ránéztem az órára délután 1 órát mutatott. Kikeltem az ágyból, kimentem a konyhába. Hűtőből kivettem egy üveg nutellát és rákentem egy szelet kenyérre. Indultam volna a szobámba, de csengettek.
- Ki az?- léptem az ajtóhoz. 
- Én vagyok az, a bátyád.-szólt Sziki.
- Ohh..Sziia bátyus.- engedtem be.
- Látom meglepődtél.- akasztotta fel a kabátját a fogasra.
- Nem, csak nem rég keltem fel.- mosolyogtam rá.
- Van valami sütid? Éhes vagyok.-nézett rám bociszemmel.
- Nincs.-ültem le a fotelra.
- Naaa süss valamit nekem.-ült le mellém, és nyomott egy puszit az arcomra.
- Mit kérsz? -fordultam felé.
- Muffint.-válaszolt.
Felálltam és a pulthoz indultam. Elővettem a hozzávalókat,és gyors elkészítettem. Beraktam a sütőbe, addig gyors felöltöztem. Felvettem egy cicanadrágot és egy barna felsőt.
- Rékus, találkoztam Annával.- kiabált a szobámba Sziki.
- Mit akart?- jöttem ki a szobából.
- Ő semmit, én beszéltem vele a veszekedésetekről..
- Ajj. Sziki miért avatkozol bele?- húztam fel magam.
- Mert a bátyád vagyok és nem nézem végig, hogy szenvedsz úgy, mint Anna..
- Anna sír a történtek miatt?- csodálkoztam.
- Igen, úgy, mint te.- mondta.
- Nem hiszem el.- fogtam a fejem.
- Miért hazudnék neked?- nézett rám kérdőn.
- Nem tudom.- néztem a lábamat, mintha ha valami érdekes lenne rajta.
- Tudod, hogy mindenbe segítek és kifogtok békülni.- mosolygott bíztatóan.
- Juj a süti.- rohantam a sütőhöz.
- Odaégett?- kérdezte.
- Nem.- válaszoltam.
Beleraktam egy kis ételtartóba a muffinokat és a sütőt kikapcsoltam.
- Hova megyünk?- kérdeztem Szikitől.
- Próbáluni.- állt fel a fotelről.
Elraktam a muffinokat a fekete bőrtáskámba, felvettem a bakancsom. A körsálam lazán magamra raktam. Bezártam az ajtót és indultunk is. Felhívtam Annát útközben hátha sikerrel járok és felveszi.
Sikerrel jártam, felvette.
- Szia Anna.- szóltam bele.
- Szia!- hallottam gúnyos hangját.
- Csak azért hívlak, hogy mikor jössz a Lurdyhoz?- kérdeztem tőle.
- Majd megyek! Szia!- és kinyomta. Odaértük a Lurdyhoz, felmentünk és elkezdtük a próbát.