2014. május 18., vasárnap

6.fejezet: Szent a béke?


Sziasztok! Bocsi, hogy csak ma rakom fel a részt, de telefonról akartam, de az meg bekrepált. Remélem tegnap mindenki szétmosolyogta magát.c: Jó olvasást! Puszi: Petra











*Réka szemszöge*
- Aha. Szóval a Cup Song-ot akarjátok énekelni, de nem tudjátok megtanulni az ütemet a pohárral.- értelmeztem a frissen kialakult szituációt. A fiúk valami újat akarnak mutatni, ezért eljátsszák az ismert poharas dalt, de képtelenek megtanulni.
- Pontosan.- értett egyet Benny. 6 szempár szuggerált folyamatosan. A ByTheWay, Szikora Robi és Sára, az énektanár. És, hogy miért pont engem? Mert én álmomból felkeltve is tudom a cup songot.
- Üljetek az asztalhoz.- sóhajtottam. Egy kisebb örömünnep vette kezdetét. Megmutattam a srácoknak, utána részletekre szedve próbáltam megtanítani nekik a poharas részt. Elég sokat nevettünk, de a fejemhez is sokszor nyúltam. Mindent a cél érdekében. 2 óra múlva tartottunk egy kis szünetet, közben megettük a muffinokat. Mindenki csak dicsérte.
- Ezt figyeljétek.- mondta Ya Ou, és eljátszotta. Megtapsoltuk.
- Réka, te mennyi idő alatt tanultad meg?- kérdezte Robi úr.
- Öhm.. Körülbelül fél óra alatt.- mondtam.
- Wow. Nagyon ügyes vagy.- dicsért meg Sára.
- Köszönöm.
- Csak próbál felvágni.- legyintett Sziki.
- Most lebuktam.- vágtam szomorú fejet.
Még 2 órát próbáltunk, de már egy picit énekeltek hozzá. Mikor kijöttünk, Annával találtuk magunkat szemben.
- Sziasztok!- köszönt gúnyosan. Ebben a pillanatban sírva elfutottam volna. De erőt vettem magamon és megpróbálkoztam a lehetetlennel: megbeszélni a történteket.
- Beszélhetünk?- kérdeztem remegve.
- Veled?- röhögött ki.
- Kérlek.- szinte már könyörögtem.
- Rendben, de csak négyszemközt.
- Oké.- félre vonultunk, közben a fiúk hazamentek.
- Szóval?- kérdezte flegmán.
- Figyelj, nagyon sajnálom ami történt. Nem tagadom, hogy Olivér meg akart csókolni. Így van. Viszont én semmit nem akarok tőle. Mert neked tetszik. És a fiúknak az kell, amit nem kaphatnak meg. Hiszen én a fiúknak mindig csak egy éjszakás kaland voltam.  Nekik csak a testem kellett, semmi más. Neked pedig minimum 3 hónapos kapcsolataid voltak. Nekem egy értelmes kapcsolatom sem volt. Kérlek bocsáss meg.
- Tényleg semmit nem akarsz Olitól?- kérdezte halk, döbbent hangon.
- Nem. Nekem Ő olyan, mint egy testvér.- mondtam.
- Úristen... Hogy lehettem ilyen hülye?! Sajnálom.- borult a nyakamba. Kicsit furcsán nézhettünk ki. Két lány egymás vállán sír.
- Akkor szent a béke?- kérdeztem kinyújtva a kis ujjamat.
- Szent a béke.- megráztuk a kis ujjunkat.- Nincs kedved nálam aludni?
- De, szívesen.- mondtam, és hazaindultunk. A lakásban találkoztunk Anna lakótársaival, Péterffy Lilivel és Batánovics Lilivel. Öleléssel és puszival köszöntöttük egymást.
- Nincs kedvetek csajos estét tartani?- vetette fel az ötletet B.Lili.
- Ez nem is rossz ötlet.- mondtam.
- Igen. Legalább kicsit közelebbről is megismerkedhetnénk.- mondta P.Lili.
- Akkor csajos estét tartunk.- jelentette be ünnepélyesen Anna.
- Jöhetne Lilla?- kérdeztem.
- Persze. Az a jó, ha minél többen vagyunk.- mosolygott B.Lili.
- Úúúúúú, akkor süthetnél muffint, hogy a lányok is megkóstolják.- nézett felém barátnőm.
- Milyen muffin?- kérdezték pontosan egyszerre. Mind a négyen elnevettük magunkat.
- Réka süti a világ legfinomabb muffinját.- áradozott a szőkeség mellettem.
- Hm, akkor azt vétek lenne kihagyni.- húzogatta szemöldökeit P.Lili.
- Szerintem nézzük meg, hogy mit kell venni.- indultak el a konyhába. Én addig felhívtam Lillát.
- Szia Réka!- köszönt vidáman barna hajú barátnőm.
- Szia Lilla! Csak arról érdeklődnék, hogy nincs-e kedved Annáéknál aludni? Mert csajos estét tartunk.- vázoltam fel terveinket.
- De, nagyon szívesen ott aludni.
- Tényleg? Jaj, de jó. Akkor mondjuk gyere át hozzám 7-re.
- Oké. Mit vigyek?
- Nem tudom. Amit gondolsz. Mondjuk hozhatnál filmet.- jutott hirtelen eszembe.
- Rendben. Megyek is készülődni. Sziaa.
- Szia.- mire letettük a lányok már nagyjából összeírták a bevásárlólistát.
- Na?- kérdezte izgatottan B.Lili.
- Eljön.- mosolyogtam. Megbeszéltük, hogy Anna jön velem és majd hárman jövünk vissza. Addig a lányok előkészítik a terepet. Felvettük a cipőinket és már mentünk is. Útközben egy csomót beszélgettünk. Az eddigi barátságunk alatt pár óráig tartott a harag, utána megbeszéltük. A rekordunk 3 nap. Akkor azért vesztünk össze, mert jött az osztályunkba egy új lány és Anna egyből odament hozzá. Nagyon jóba lettek, én meg egyedül éreztem magam. Szerencsére észre vett és újra velem lógott többet. Más kérdés, hogy az a csaj egész gimi alatt megpróbált- több-kevesebb sikerrel- keresztbe tenni nekem.
Miután sikeresen kihalásztam a táskámból a kulcsomat betettem a zárba és kinyitottam.
- Hű, de rég voltam itthon. Oh, szerelmem.- szaladt a kanapéhoz és jól megölelgette. Nagyon mély a kapcsolatuk.:D Ameddig Anna és Sanyi (elnevezte a kanapénkat) bepótolták az elmúlt napokat, addig én nekiláttam a muffin tésztájának összeállításához. Természetesen dupla adagot csináltam, mint mindig.
- Megjöttem.!- csúszott be a konyhába barátosném.
- Ezzel a lendülettel kereshetnél nekem valami ruhát holnapra.- mondtam neki angyalian mosolyogva.
- Végre. Már azt hittem sosem kérsz meg.- indul el ugrándozva a szobám felé. Erre még én sem számítottam. Sikeresen betettem az első adag sütit és elindultam a birodalmamba megnézni, hogy mit művel ott Anna.
- Karácsonyra pizsamát kapsz tőlem.- nézett rám.
- Oké, de olyat vegyél amit te is szívesen hordanál.- vigyorogtam. Tudni kell rólam, hogy az alvó ruhám egy pamut rövidnadrágból és egy Szikitől elvett pólóból áll. Körülbelül már 10 éves korom óta. Hihi.
- Reménytelen vagy.- forgatta meg a szemeit. Kivittem a cuccaimat a nappaliba utána betettem egy újabb adag sütit.
-Réka.- hallottam az Anna hangját.
-Mondjad?- kérdeztem, de már addigra Anna kijött a szobából.
-Mikor megyünk?- kérdezte.
-Ha megsült a süti.- válaszoltam neki.
-Ajj..mennyi idő?- nyavalygott.
-10 perc még.-nyugtattam le.
Leültünk és néztük a tévét.Annyira belemerültem a mesébe hogy egyszer Anna felkiáltott.
-Réka a sütii.-kiabált Anna.Gyors felpattantam és a sütőhöz rohantam. Huh. Nem égett oda.
-Mehetünk.-szóltam Annának.
-Juhuu.-gyors felugrott és felhúzta a cipőjét.Mire felvettem a cipőm Anna már zárni akarta az ajtót.:D Anna bezárta az ajtót és indultunk is. Útközben összefutottunk Lillával, mert kicsit előbb kész lettünk. Most már hárman mentünk a boltba bevásárolni.
*30 perccel később*
Bementünk a lakásba lepakoltuk a sütiket.

*Anna szemszöge*
Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Apa hívott.
-Szia Apa! Mizujs, jöttök ma megnézni?- kérdeztem tőle.
-Szia Kincsem! Baj van..Anyád pár napja fájlalja a hasát.- mondta. Azt hittem összeesek.
-Apa! Ugye nem?- kérdeztem. Igen nővér leszek. Réka se tudja. De ilyen hamar? 1 hónap múlva szülne. Elvonultam egy másik helyiségbe hogy a többiek ne hallják.
-Nem tudom kincsem. De nem tudsz idejönni? Most hoztuk be a kórházba hogy megnézzék mi a baj.-válaszolt.
-De. Apa mindjárt indulok megkérek valakit a csapattársaim közül akinek van kocsija, hogy vigyen el.-kapkodtam a szavakat.
-Jó kicsim de nyugodj le.- hallottam hangját.
-De most lerakom, szia. -köszöntem el. Leraktam a telefont, és potyogtak a könnyeim. Most mi lesz? Ki fog elvinni? Ott kell lennem. De Pécs nem fél órára van.
-Mi a baj Anna?- szaladt be Réka.- Nem tudtam hol vagy.
-Figyelj Réka..Kistestvérem lesz.-nyögtem ki nagy nehezen.
-De hát ez jó Anna. Ünnepeljük meg.-kiáltott fel.
-Réka állj! Valóban örülök, hogy kis tesóm lesz. De egy baj van.-hajtottam le a fejem.
-Mi?- ijedt meg.
-Az, hogy Anyu 1 hónap múlva szülne akkora van kiírva, de már most fájlalja a hasát, és úgy érzi minden percbe, mintha jönne a baba. Apa hívott, hogy ha tudok menjek be a kórházba.
-Oh..értem.- válaszolt és megölelt...






































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése