7.fejezet: Egyik legfontosabb napom

*Anna szemszöge*
Nem tudom mi lenne velem Réka nem lenne legjobb barátnőm.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. - öleltem vissza
- Anna! Figyelj most jut eszembe, hogy anyáék itt vannak Pesten, felhívom őket.- és elszaladt a telefonjáért.
2 perc se kellett Réka megjelent.
- Eltudnak vinni. - vigyorgott.
- Úristen, köszönöm Réka.- ugrottam a nyakába.
- 3 perc és itt vannak.- szólt.
Kimentem a többiekhez.
- Figyeljetek lányok el kell mennem Pécsre, a csajos estét fejezzétek be helyettem. - jelentettem ki nekik.
- De miért? - kérdezett P.Lili.
- Majd Réka elmondja, de most sietek. Puszi. - kaptam fel a cipőm és indultunk le a kocsihoz Rékával.
3 perc múlva itt is voltak a szülei.
- Köszönöm, hogy elvisztek. - mondtam Réka anyujának.
- Nagyon szívesen.- válaszolt. Réka megölelte anyuját, apuját. Én is odamentem megöleltem, beültünk a kocsiba és indultunk is.

*Réka szemszöge*
Miután Annát elvitték visszamentem a csajokhoz.
- Na mi történt Annával? - kérdezett P.Lili.
- Anyukájánál bármikor megindulhat a szülés. - válaszoltam nekik.
- Nem akarsz utánuk menni? - kérdezte mosolyogva B.Lili.
- Nem lenne baj? - néztem rájuk.
- Dehogyis. - legyintett Lilla.- Majd hárman megtartjuk a csajos estét, igaz?- vigyorgott.
- Persze. De majd hívjatok, ha van valami fejlemény. - kacsintott Titi. A Titi nevet Péterffy Lilinek adtam, hogy könnyebben megkülönböztessem őket. De csak én hívhatom így.:D
Felhívtam Szikit és elmeséltem neki, hogy mi történt. Azt mondta szól Szikora Robinak és elintézik, hogy utánuk menjünk. 10 perc múlva csörgött a telefonom.
- Szia Réka. - szólt Benny.
- Szia.
- Itt vagyunk lent egy kisbusszal és indulhatunk Anna után, elintéztük.
- Rendben. - raktam le a telefont.
- Lányok, akkor én megyek. Jó szórakozást! - megöleltem őket és futottam a lifthez. Az más kérdés, hogy majdnem hasra estem, annyira gyorsan szedtem a lábaimat. Oli, Sziki, Benny, Ya Ou és én mentünk Annához. Reméljük örülni fog.

*Anna szemszöge*
Alig 4 órás utazás után odaértünk a kórházhoz. Aludtam az úton, így legalább eltelt az idő. Beléptünk a kórházba miután megláttam Apát odafutottam s megöleltem.
- Szia  Kincsem! - köszönt.
- Szia Apa. - köszöntem vissza. - Anya? - kérdeztem.
- Fent van a korszobába. Csak jöttem neki teáért,és megláttalak téged. - válaszolt.
- Merre? - faggattam.
- Fent az emeleten. Jobbra az első ajtó. Na, de most megyek akkor neki teáért. Menj fel hozzá biztos örülni fog.- mondta Apa és elment Zsuzsival és Gáborral. (Réka és Sziki szülei)
Felmentem meg is találtam az ajtót. Benyitottam.
- Szia Anya.- köszöntem neki, odamentem hozzá és megpusziltam.
- Szia Drágám - köszönt.
- Hogy vagy? A pici? - aggódtam.
- Hát nem a legjobban. A picike meg rugdalózik, érzem, hogy mozog. - simogatta a hasát.
- Na sziasztok!- lépett be Apa a teával, odanyújtotta Anyának.
- Köszi Édesem - szólt Anya.
- Lemegyek egy forrócsokiért mindjárt jövök. - és kimentem. Becsuktam az ajtót és egyszer csak pityegett a telefonom. Ki lehet az? Megnéztem.
Feladó:Réka
Szia! Menj ki a kórház ajtajához! <3
Lementem a lécsőn, kimentem a bejárati ajtón. Úristen. Ne. Ezt nem hiszem el. Rékáék eljöttek hozzám. Futottam, Réka nyakába majd a többiekébe ugrottam.
- Köszönöm, hogy itt vagytok! - öleltem meg szorosan a fiúkat és Rékát.
- Tudod, hogy mi mindig itt vagyunk egymásnak.-mondta Benny.
- Felmegyünk? - kérdezte Ya Ou Rékától.
- Gyertek. - mondtam. Bementünk a kórházba, felvezettem Apáékhoz, én meg elmentem forrócsokiért.
- Annaaaaaa.- hallottam nyújtva a nevem.
- Tessék? - kérdeztem de akkor már összefutottam Rékával.
- Nekem is. - futott majd, nyújt a zsebébe az apróért.
- Gondoltam te bolond. - lihegett mellettem. Bedobtam az aprót, kész lett és átnyújtottam neki.
- Anyud vár amúgy. - ivott bele a forrócsokijába Réka.
- Gyere akkor menjünk. - útközben megittam a forrócsokim.
Benyitottunk Anyához. A fiúk mondták, hogy kimennek magunkra hagynak Anyával és Apával. Apa is mondta hogy kimegy iszik egy kávét, ketten maradtunk Anyával.
- Hogy vagy kicsim? Próbák? - kérdezte.
- Hát..már sokat gyakoroltunk. Ma is.
- Értem.

*Réka szemszöge*
Kint ültünk a váróban, közben beszélgettünk. Egyszer csak megláttam anyáékat.
- Sziasztok! - integettem nekik vidáman.
- Sziasztok! - köszöntek.
- Csókolom. - köszöntek a többiek teljesen egyszerre. Felnevettünk.
- Tegezzetek nyugodtan. Én Zsuzsi vagyok, a férjem pedig Gábor. - mutatkozott be anya.
- Hölgyeim és Uraim! Bemutatom Önöknek Szikszai Zsuzsannát és Szikszai Gábort! És a két gyermeküket Szikszai Pétert és Szikszai Rékát! Jeeeeeee. - játszottam műsorvezetőt.
- Nem megy ez neked. - kritizált Sziki. Odamentem hozzá és vállba vertem, mire az ölébe ültetett. Nekem jó.
- Furák vagytok. - nevetett Olivér. Nem is értem, hogy miért mondja...
- Sokszor mondják. - bólogatott Peti.
- Nem fogadtátok őket örökbe? - kérdezte Benny. Köszi.
- Néha mi is elgondolkodunk ezen. - nevetett apa. Nem kicsit lepődtünk meg.
- A lényeg a szeretet... - grimaszoltam. Anna jött ki az anyukájától.
- Sziasztok! - mosolygott a szüleimre.
- Na mizu? - érdeklődtem.
- Trollkodik a gyerek. - vigyorgott.- Komolyan szólva gyakori fájásai vannak, szóval pár óra és szül. Amúgy te miért ülsz Sziki ölében? - nézett ránk.
- Mert megütöttem és az ölébe ültetett. - magyaráztam. Csak egy legyintéssel reagált. Ő már megszokta a fogyatékosságainkat.
- Gyerekek, mi lenne, ha hazamennénk és majd holnap visszajönnétek? - kérdezte anya.
- De csak, ha nem zavarunk. - mondta Benny. Annyira imádom, hogy ilyen kis szerény, és nem csak Ő, hanem a többi fiú is.
- Ugyan már. Túl csendes már a ház, kell egy kis zaj. - mosolygott apa. Hát, igen. Amióta mindketten elköltöztünk a bátyámmal kihalt a ház.
- Oké, akkor gyertek mindannyian hozzánk.- szólt anyu.
- Anna jössz velünk, vagy itt maradsz anyukáddal?- kérdeztem Annától.
- Megyek, anya azt mondta pihenjek egy kicsit.

*Anna szemszöge*
Elköszöntem Anyától, Apától és mentem Rékáék után.
 - Kicsim, menj be tiszta ruháért itt a kulcs. - futott utánam Apu.
 - Oké, te itt maradsz? - kérdeztem.
- Igen, legyél jó, szia. - köszönt. Visszaköszöntem és kimentünk a kórházból. Megkértem Rékát, hogy sétáljon el velem az igazi otthonomhoz. Hiányzott egy kicsit a pécsi hangulat. Odaértünk a házunk elé. Beléptem a kapun, majd az ajtót is kinyitottam. Kuci leült a nappaliba, én felszaladtam a szobámba ruháért.
- Anna segítsek? - kérdezte Réka.
 - Nem, nem köszi - válaszoltam. 10 perc alatt gyors bepakoltam egy- két ruhát és mentünk is. Kiléptünk az ajtón, bezártam volna, de eszembe jutott valami.
- Réka, várj egy kicsit. - szóltam neki. 3 perc után 2 gördeszkával tértem vissza.
- Régi móka? - kérdezte.
- Igen. - kacsintottam. Tudni kell, hogy régen szinte mindenhova gördeszkával jártunk.