4. Fejezet: Minden kiderül

*Anna szemszöge*

Eléggé kivagyok az MDC miatt. Felfoghatatlan érzés az, hogy kiesik valaki miattad. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nekem kellett párbajoznom, ráadásul a fiúkkal, akikkel nagyon jóban lettünk. Remélem nem haragszanak rám. Elmentem inkább megkeresni őket. Az öltözőjük felé vettem az irányt. Útközben megakadt a szemem valakin, vagy inkább valakiken. Olivér és Réka volt.
- Gratulálok a szép párhoz.- tapsoltam gúnyosan. Közben belül már szinte haldokoltam.
- Te miről beszélsz?- nézett hülyének Réka.
- Én semmiről, csak gratuláltam. Talán baj?- néztem ártatlanul.
- Nem tudom honnan vetted ezt a marhaságot, de nem vagyunk együtt.- mutatott kettőjük közé.
- Aha, persze. Én meg Harry Styles felesége vagyok. Oli magunkra hagynál?- kértem meg.
- Olivér tényleg menj el, ezt meg kell beszélnem Annával.-szólt Réka Olivérnek és nyomott egy puszit az arcára. A mozdulatra megforgattam szemeimet. Tényleg ennyit jelentek Rékának? Nagyon jól tudja, hogy oda meg vissza vagyok Oliért. Erre ezt csinálja.
- Réka, te mit képzelsz magadról?- kérdeztem a kelleténél hangosabban.

 - Én mit képzelek magamról? Inkább te. Idejössz és elkezdesz mindenfélét összehordani... Állítsd már le magadat!- kezdett dühös lenni.
-Egy az, hogy nem is hozzád akartam jönni, hanem az MDC öltözőjéhez mentem volna. Másik pedig az, hogy azt hiszed, hogy amit akarsz azt, gond nélkül, csak egy csettintésre megkaphatsz... De sajnos van egy rossz hírem... Ez nem igaz! Úgyhogy ezt benézted drágám.-vágtam a fejéhez.
- Én néztem be?- röhögött nagyot.

- Látsz itt valakit rajtunk kívül?- tettem fel a kérdést.
- Nem. Amúgy amit elmondtál pont nem igaz. Szóval nem értem, hogy mit teszed itt az agyad. Ja, és mint már mondtam NEM járok Olivérrel. Ő mászott rám.- oktatott ki.
- Egy undorító féreg vagy.!- mondtam neki és az öltözőmbe rohantam. Hogy lehet ilyen szemét? Szinte már testvérek vagyunk... Higgyem el neki, hogy Oli mászott rá? Hagyjuk már... Mindig is az árnyékban voltam, mert a fiúknak csak ő tetszett, ő volt a legszebb, a legjobb, a legviccesebb... Elegem van. Ezt eddig eltűrtem, sőt már kezdem megszokni is, de azt, hogy a szemembe hazudjon azt én már nem nyelem le. Átvettem az ruhámat, egy kicsit rendbe szedtem magam és kimentem a többiekhez, hisz' nem sokára jön értünk a kocsi, hogy visszavigyen minket a lakáshoz.
- Jól vagy?- jött ide hozzám Peti. Ő tulajdonképpen a fogadott bátyám, így nagyon jól ismer.
- Összevesztem Rékával.- mondtam halkan.
- Miért?- ijedt meg egy pillanatra.
- Mert láttam őt Olival.
- Mi van?- döbbent meg.
- Jól hallottad. Szerintem kavarnak.- mondtam rosszallóan.
- Ez biztos vagy csak sejted?- ráncolta össze szemöldökét.
- Majdnem csókolóztak, csak megzavartam őket.
- Úgy érzem ma esti mesét fogok hallgatni.- mondta. Remélem is...

*Réka szemszöge*

"Egy undorító féreg vagy.!" Ez a mondat járt a fejemben. Még mindig láttam magam előtt ahogy mondja és elrohan. Sosem hazudnék Annának, mert kiskorunk óta legjobb barátok vagyunk. Pontosan ugyanakkor születtünk és minden időnket együtt töltöttük. Egy bölcsibe, egy oviba, egy általánosba és egy gimibe jártunk. Olyanok voltunk, mint az ikrek. Habár... Lehet, hogy igaza van. Tényleg én voltam a középpontban. Engem környékeztek meg a fiúk nem őt. Úristen... Hogy lehetek ilyen hülye? Már réges régen rá kellett volna jönnöm... Anna sosem mondta el ezeket a sérelmeit senkinek, mert megalázónak tartotta. Minden randimnál segített és ő is totál izgatott volt a készülődésnél. És most itt van Olivér akibe konkrétan már szerelmes. Én meg hagytam, hogy a szőkeséggel való kapcsolatom idáig fajuljon...
Otthon elővettem egy doboz fagyit és bevackoltam magam az ágyba. A telefonomon néztem a képeinket, amiket már vagy ezer éve csináltunk. Természetesen a képek láttán előjöttek az emlékek és sikeresen végigutaztam az érzelmi hullámvasúton. Figyelemelterelésképp bekapcsoltam a tévét. Hát, mit ne mondjak elég érdekes műsorok mentek. Mivel semmi normális sorozat nem ment, ezért egy brazil szappanoperára kapcsoltam. Annyira nem is tűnik borzalmasnak...

*Sziki szemszöge*
Alig vártam, hogy végre visszaérjünk a Corvinra. Már nagyon szeretem volna beszélni Olival. Miután megérkeztünk félre hívtam.
- Mondjad.- ült le az ágyra egyből. Gondoltam nem kerülgetem a forró kását és rákérdezek.
- Kavartok Rékával?- kérdeztem. Egy kicsit ledöbbent a kérdésem hallatán.
- Tessék?- kérdezett vissza, mintha nem jól hallotta volna.
- Azt kérdeztem, hogy kavartok-e a húgommal?
- Nem.
- Hm, pedig nekem a madarak nem ezt csiripelték.- húztam fel szemöldökömet.
- Sajnálom, hogy csalódnod kellett.- mondta flegmán.
- Olivér, mond el az igazat!- mondtam neki dühösen.
- Ez az igazság. Nem kavarunk.
- Neked bejön Réka?
- Igen, bejön. Már több, mint fél éve csapom neki a szelet, de mindig elutasított. Én ezt nem tudtam elfogadni, ezért folytattam tovább. Ma akartam utoljára bepróbálkozni és majdnem sikerült is, csak Anna közbeszólt. Ez az igazság. Nem tudom mit mondott neked az a madárka vagy mondjam esetleg Annának? Ez minden.- öntötte ki a szívét.
- Én ezt nem tudtam, sajnálom.- hajtottam le a fejemet.- Csak tudod, ha elmondtad volna, hogy tetszik akkor már az elején leállítottalak volna.
- Szerinted pont neked fogom elmondani?- nevetett.- Hiszen te vagy a bátyja. De miért állítottál volna le?
- Mert veled soha nem járna.- húztam el a számat.
- Oh, tényleg?
- Igen. Szóval akkor semmi sincs köztetek?
- Nincs, de remélem emlékszel arra, amit 20 másodperccel ezelőtt mondtál.- röhögött. Ott a pont.
- Bocs, hogy megvádoltalak.- mondtam. Megvonta a vállát és lepacsiztunk.- Ugye tudod, hogy beszélni kéne Annával?
- Szerinted hinne nekem?- kérdezte, közben már a nappaliban voltunk. Nem válaszoltam. Természetesen nem hinne neki, én még azt is megkockáztatom, hogy nekem se. Holnap este muszáj beszélnem a szőke lánnyal, mert nem hagyhatom, hogy olyan dolog miatt legyen dühös a húgomra, amit meg sem tett.