1. Fejezet: Az első próba

Sziasztok! Meghoztam az 1. Fejezetet. Remélem, hogy tetszeni fog. Ha van valami amit a résszel kapcsolatban megosztanátok velünk szívesen fogadjuk hozzászólás formájában, vagy használjátok a bejegyzés alatt található gombokat.:) <3 Pusziii: Petraaxx








Reggel a Nap sugaraira keltem, mivel úgy döntöttek, hogy ma az én szemeimet akarják megvakítani. Mondjuk én is okos voltam, mert tegnap este nem húztam el a függönyt. Morcosan kikeltem az ágyamból, felvettem a papucsomat és kicsoszogtam a konyhába. Ásítások közepette kinyitottam a hűtőt, kivettem egy üveg Nutellát és egy dobozos tejeskávét. Az innivaló társaságában leültem a tévé elé, hogy megnézzek egy

Hannah Montana részt, ameddig a Nutella kicsit felolvad. Mikor vége lett a résznek visszamentem a konyhába, hogy elkészítsem a finom reggelimet. Megkentem 2 szelet kenyeret, leültem és megettem. Miután elfogyasztottam nem éppen kalória szegény reggelimet, elmentem felöltözni. Szeptemberhez képest elég meleg volt, ezért egy brit zászlós pólót vettem fel és egy farmert. Felhúztam a sportcipőm a bőrkabátommal együtt és már mentem is a villamos megállóba. Érkezésem után fél perccel már itt is volt a sárga jármű. Szerencsére csak 15 percre lakom a Lurdy-tól.
Felmentem a legfelső emeletre, ahol a próbatermek vannak. Előkerestem a kártyámat és beléptem a terembe. Nagy meglepetésemre Olivér már itt volt. Éppen telefonozott és nagyon bele volt merülve.
- Jó reggelt!- köszöntem. Eléggé megijedt. Nem számított rám.
- Jesszus... Szia, Réka!
- Mizu?- kérdeztem vigyorogva.
- Szerinted? Most ijesztettél meg.- "durcizott" be. Odamentem hozzá és megöleltem. Még puszit is adtam neki.
- Amúgy, hogy-hogy te már itt vagy? Te alszol mindig a legtovább.- nevettem.
- Hamar kidobott az ágy.- rántott vállat.
- Mit csináltál az előbb?- kérdeztem.
- Megnéztem a közösségi oldalakat.
- Mennyi értesítőd volt?
- Sok, nagyon sok.- nevetett. A többiek is megérkeztek.
- Sziasztok.- köszöntek.
- Megzavartunk valamit?- vigyorgott Ya Ou. Erre csak a vállába boxoltam. Mire csak tovább vihogott.
- Robi úr?- kérdeztem.
- Azt mondta, hogy a táncpróbákra nem igazán fog majd bejönni.- mondta Sziki. Oké, nekem mindegy...
- Szóval, van valami elképzelésetek?- érdeklődtem.
- Csak annyi, hogy nem akarjuk túl csicsázni az előadást.- mondta Benny.
- Ne legyenek táncosok, csak mi négyen és négy mikrofon állvány.- ismertette terveiket Ya Ou is.
- Oké. Én sem akartam semmi extrát. Viszont egy kis táncot szeretnék.- mosolyogtam. Elég rémült fejet vágtak, de megnyugtattam őket, hogy nem egy Step up táncra gondoltam.
- Akkor jó.- röhögött Bence. Hát igen, neki nem erőssége a tánc.
- Ott vannak hátrébb az állványok. Énekeljétek el először a dalt úgy, ahogy előadnátok.- néztem szépen rájuk. Idehozták a mikrofonokat és elénekelték. Nos...Olivérnek meg van a színpadi mozgása. Ya Ounak és Szikinek van még mit gyakorolnia, de azért ők is jók. Bence, na ő kész katasztrófa.:D
- Na?- kérdezte Oli.
- Van mit gyakorolnotok.- válaszoltam diplomatikusan.
- És most az igazat.- nézett a szemembe Sziki. Túl jól ismer.
- Öööö...- sóhajtottam és elmondtam a véleményemet.- Meg van az ami kell, de még kell gyakorolni.
- Akkor kezdjük?- kérdezte Benny.
- Igen. Arra gondoltam, hogy...- ismertettem koreográfiám egy részét.
- Most vagy én vagyok a hülye, vagy Réka magyaráz rosszul, de nem értem.-fintorgott Ya Ou. Ez nem bonyolult... Úristen...
- Énekelj és rázd a csípőd.- egyszerűsítette le mondandómat Oli. Kérdőn néztek rám, én pedig bólintottam.
- Miért nem így mondtad?- kérdezte Ya Ou. Pfúúúú... Erre inkább nem mondok semmit.
- Akkor hajrá.- tapsoltam kettőt. 3 órán át csak a csípőmozdulatokat gyakoroltuk.
- Ajjh... Fáradt és éhes vagyok.- nyavalygott Olivér.
- Ki gondolta volna?- nézett rá Peti. Megvonta a vállát.
- Ha akarjátok, tarthatunk ebéd szünetet.- dobtam fel az ötletet.
- Mehetünk.- szólt Oli az ajtóból. Ez gyors volt. Még jó, hogy van itt Meki, így csak egy emeletet kellett lemennünk. 1 óra alatt sikerült megebédelnünk. Igen... Kicsit gusztustalankodtunk. :D Még 2 órát próbáltunk utána indultunk haza.
- Hey Réka. Nincs kedved nálunk aludni?- kérdezte Olivér.
- Öhmm... Nem is tudom...
- Naaa gyere. Megnézünk egy filmet.- ajánlotta fel bátyám.
- De csak, ha nem zavarok.
-  Hülye vagy.- röhögött ki Bence. Mondtam már, hogy imádom őket?
- Oké, átmegyek.- tettem fel a kezemet védekezésképpen.
- Ez a beszéd. Hétre gyere.- kacsintott Ya Ou. Gyors elköszöntem tőlük és futottam a megállóba, mert láttam, hogy jön a villamos. Időben odaértem, ezért sikerült felszállnom, sőt még ülőhelyet is találtam.
Ledobtam a táskámat a földre és egyenesen a kanapéra dőltem. Igazából nem testileg, hanem lelkileg vagyok fáradt. Ennyi hülyét összezárva. Persze én sem vagyok agyilag tiszta, de a fiúk... Viszont megtanultak csípőt rázni. Az is valami. Ránéztem az órára, ami 16.42-t mutatott. Elmentem fürödni. Teli engedtem a kádat, beleültem és raktam a vízbe egy kis habfürdőt. Majdnem egy órán át áztattam magam. Megtörülköztem, felvettem a köntösömet és a konyhába mentem. Mivel tudom, hogy a fiúk imádják a joghurtus muffinomat, ezért úgy döntöttem, hogy sütök nekik. Elővettem a hozzávalókat és 5 perc alatt egy masszává kevertem őket. Papírkosárkákba kanalaztam majd beraktam a tepsit a sütőbe. Besuhantam a szobámba, hogy keressek valami normális ruhát. Egy virágos cicanadrágra és egy lenge felsőre esett a választásom. Még kerestem egy másik felsőt és beletettem a táskámba. Hajamat megfésültem és kiengedve hagytam. Felvettem pár karkötőt és tettem fel egy gyors sminket. Ami szempillaspirálból, tusból és szájfényből áll. Visszamentem a konyhába és fordítottam a tepsin. Kerestem egy műanyag dobozt és kimostam. 10 perc múlva ki is vehettem és egyenesen a dobozba tettem őket. Felhúztam a bakancsomat és a kabátomat majd mentem is a fiúkhoz.
Kb. háromnegyed óra alatt értem oda. Elővettem Samsung-mat és rácsörögtem Szikire, hogy jöjjön le, mert itt vagyok. 2 perc múlva már itt is volt.
- Úúúúú, sütöttél muffint?- kérdezte csillogó szemekkel. És ez az ember lesz decemberben 27 éves...
- Igen. Viszont bemehetnénk, nem?- kérdeztem.
- Ja, de.-  Nos, amikor bementünk a lakásba érdekes látvány fogadott. Oli és Ya Ou egy palacsintán(!!!) veszekedtek, Benny pedig a földön fetrengve röhögött.
- Sziasztok.- köszöntem. Nem zavartatták magukat... Bár, szerintem észre sem vettek. Kérdőn Szikire néztem... volna, ha mellettem lett volna... Gondoltam magamra vonom a figyelmet és beindítottam a telefonomon a  Nyan Cat zenéjét. A mai napig rejtély, hogy hogy került rá a telefonomra ez a szám, de ezzel mindig sikerül figyelmet nyernem. Erre egyből felfigyeltek. Elég fura fejet vágtak, ezért inkább kikapcsoltam.
- Ezt.többet.ne.- mondta Oli. Csak vigyorogva megvontam a vállam. Miután bátyám tányéron behozta a sütiket leültünk filmezni. Sziki és Benny közé kerültem.
- Na Réka. Mit szeretnél nézni?- kérdezte Ya Ou a laptop elől.
- A Gru 2-t.- válaszoltam vigyorogva. Miután elindította ő is leült körünkbe. A film végére már szinte mindenki elaludt, csak Benny és én maradtunk fönt. Betakartuk őket egy pokróccal majd gyors lefotóztuk őket és bementünk a konyhába enni.
- Spagetti jó?- kérdezte.
- Ühüm.- miután kiszedtük a tésztát elindultunk a fiú szobájába. Kajálás közben egy csomót beszélgettünk és nevettünk, persze csak mértékkel. Vacsi után gyors átöltöztünk és lefeküdtünk.
- Jó éjt!- suttogta.
- Neked is.- kaptam egy puszit és már aludtunk is.